Hetikiadás, 1928. január-július

1928-02-28 / 9 [1513]

Szegény magyarok. A eredeti tárcája.Irta: Szilárd Róbert. Szecsődy •"•stv-'n már három éve ette a török császár rabkenyerét a galitai Sötét-toronyban. Igaz,hogy ez a rabkenyér Ízletes puha buzakcnyér volt,de ha arra gondolt,hogy odahaza az övéinek csak Ízetlen korpakenyér jut,bizony keserűvé valt szájában az ize. . Hány jó magyar vitéz került az ő rabsága alatt a Fekete-ten. ger partjára,hány pusztult el az emésztő honvágytól,azt csak az Isten mondhatja meg. Soha sem volt egyedül. Rabtársai folyton változtak,hol magyarok, hol rácok,hol németek voltak vele egy helyre zárva. Oly hosszú ideig •,mint ő,egyik sem maaadt fogságban,aminek részben a szegénység, részben a bécsi király volt az oka. Sem neki, bem hozzátartozóinak nem volt annyia,hogy kiválthatta volna magát,a bécsi király pedig nagyon szük marokkal mért akkor,ha magyar fogoly szabaditasaról volt szó. Panaszra nem volt oka,Mehmed csausz, a tömlöctartő,kényelmes volt mint minden keleti ember.Mondhatnánk ugy is,hogy lusta. Nem sokat törődött a r- bizott rabokkal.Minden reggel megvárta,amig a nap rásütött a pocakjára, akkor azután felkelt és bejárta birodalmat.Megnézte,hányan érték meg a reggel^ hányan*

5 szöktek meg és hányat szólitott' magahoz Allah. A foglyoknak aztán egész nap békét hagyott.Ezek ezt ki is használták és amikor csak tehették/kint csatangoltak a városban. Szacsödy is igy tett.Amikor csak tehette, megjelent a bécsi ksxaöb király követének házánál. A' követ abban az időben BittneJt? orátor volt. Bécsi német. Egy árva szót sem tudott magyarul,de azért állandóan diszmagyar ruhában feszengett,mert.ya fölséges s multán nem ismert német császárt,hanem csak magyar királyt, gyűlölte a' magyarokat és ha a sztambüli magyar foglyok hozzája fordultak valamilyen kívánsággaliazt soha^sem teljesítette. ! Szecsődy egyik verőfényes tavaszi napon lelógó fejjel barangolt Sztambul főutcáján,Talán ő maga sem.tudta,hol jár,annyira elővette a honvágy.Egyszer csak a császári rezidens háza előtt találta magát. - Be<Vienjek, vagy ne menjek? - morfondírozott magában.- Sem hiszem,hogy ma szerencsével járnék,hisz minden nap egyformán eredménytelenül megyek haza ...De ha mar lábaim maguktól idehoztak,nem bánom,megpróbálom. Szerényen bekopogtatott a kapun.Néhány perc múlva Bittner uram előtt állott,aki nem nagyon barátságosan nézte gyakori vendégét. - Mit zavar kend olyan gyakran ? - Azt ugy is tudja nagyságod ,orátor uram, - szólt bátran.- Anynyi jó vitáz bajtársam szabadult mar ki sokkal rövidebb fogság titán üflinkxx és én mar harmadik éve pusztítom a török császár kenyérét....Nem gondolja nagyságtok,hogy én is hazakívánkozom?...Én csak szegény közember vagyok,értem csak kevés sarcot követel a török, annyit csak megérek az országnak,hogy engem is kiváltsanak?... - Pedig hiába var kend,az országnak másra kell a pénz! Ne zavarjon kend minduntalan ,ha megjön a kend váltságdíja majd idejében meg fogja tudni. / A szerencsétlen vitéz reménytvesztetten bandukolt vissza a Sötettoronyba. - i,A

agassugos Istán. ! - fohászkodott elkeseredetten. - Mi lesz velem ?... Meddig tart még ez az áldatlan állapot... Átkozott németje! Ha ez nem lenne itt,talán már-régen otthon lehetnék,a szőke Tisza partján. XXX A nap mar erősen delelőn tul volt,mi..or a Sctót-torony halotti csendjét szokatlan zaj verte fel. Mehmed csausz csoszogott végig a folyósón . Némelyik szobába benyitott, valamit bekiáltott,azután tovább csoszogott egy másik szobához. Odaérve ahoz a szobahoz.amelyben Szecsődy búslakodott,oda is benyitott.Egyedül látta a bus magyart,odament hozzád / folyt, köv, /