Hetikiadás, 1928. január-július

1928-03-20 / 12 [1513]

Haladás a népbiztosi tus felé t . , . iü j írtul Hömonnay T i vadar kormány főtanácsosi órsát ggulj képviselet. A népjóléti kormány a közel jövőben olyan törvényjavaslatot terjjszt a törvényhozás' elé, amely kiinduló pontja/ tételes bizonysága lesz a kormányzat ama elhatározásának; amely Magyarországon is mielőbb tető alá oh.j t ja juttatni a néobiz cositás eszméjét* A beterjesztendő jav- slat ugyanis a dolgozók egy részének rokkantság, vagy öregség esetén történő segélyezéséről szól és ezzel ha­zánkban az ipari és kereskedelmi alkalmazottakról immár gondoskodás fog történni betegség, baleset, rokkantság és öregség esetére. Amennyiben a munk-hiány esetére szóló biztosítás is rendezést fog nyerni., az ipari munkásság biztosítási ügyének legteljesebb kiépítettségéről számolhatunk Sajnos hazánkban még hosszú ut vezet addig, amig a népbiz­tcsitas megvalósíthatásóhoz elérkezhetünk. A betegség és baleset esetére szóló kötelező biztosítás, Valamint az öregség és aggkor esetére szóló gondozás ugyanis csupán az ip-ri ós kereskedelmi alkalmazottakra vonatko­zik, ellenben a mezőgazdasági munkások és cselédek biztositasanuk ügye sajnos a valóságban teljesen rendezetlennek tekinthető. Fokozza ennek a helyzetnek antigsociális voltát még az a körülmeny is, hogy lényegileg Semjiivel sem indokolható a mezőgazdasági munkásság elhanyagoltsága. Nem hisszük, aogy objektív vizsgalat esetén bárki is olyan eredményre juthas­son, mely. szerint magyarországi mezőgazdasági termelés a biztositus­s..l járó terhek viselésére képtelen voln.* Jól tudjuk, ho 0 y az ipar és kereskedelem nehezebb helyzetben van a m«jzőgazdaságga 1 szemben akkor> -..mikor versenyképességét biztosítani törekszik. Jól eső megelégedéssel kell konstatálnunk tehát, hogy az ipar és kereskedelem körében az összes érdekeltek megértéssel fogadjak a kor­mány legújabb javaslatát. Belátjuk, hogy a szociális haladás terén megál­lásnak helye nem lehet. Korántsem ak .rjuk ezzel azt mondani* hogy a fejlő­dés szükségszerű határok közé ne szoríttassák ós hogy a fejlődés üteme nélkülözhesse az ószszerüseget, ámde a határok, korlátok csak akkor bizo­nyulhatnak helyesnek, h. azok tárgyilagos megállapításon nyugodnak. Az objektív aggályok közé kell sorolni az ipari ós kereske^ deImi érdekeltségeknek azt az érvelését, hogy az öregségi és rokkantsági biztosítás bevezetése esetében a teherviselésben az államnak is számotte­vő szerepet kell vállalni . Az erre irányuló kívánságot az állam jelenle­gi pénzügyi helyzetével számoló legkomolyabb bírálat is jogosultnak kell, ho e v elismerje. Ha azt látjuk, hogy e biztosítási ágazat fenntartásával jaré költségekhez minden álla i, ahol e biztosítás már bevezetést nyert, tekintélyes arányban hozzájárul, ugy nekünk is fel kell hívni a kormány* z..t figyelmét arra, hogy a szociális h -1 *dás parancsoló követelményei ír­jak elő azt, hogy az állami organizmus ereje a karitatív gondozásban is domináló szerepet vállaljon. Végtelen nehéz hozzászólnunk e kérdéshez, mert az illetéke­sek Dizaxma e cikk íróját is a takarékossági bizottságba delegálta. Sokan " tálán ellentétet latnak állásfoglalásunkban akkor, amikor összeegyeztet­hetőnek tartjuk a takarékosság eszméjének istápolásat az öregségi és ' rokkantsági biztositasi ág.zathoz történő állami hozzájárulás hirdetésével. Nézetünk szerint -zonb.n az ellentét csak látszólagos, Igen­is a legtakarékosabb gazdálkodásról lehet szó, ha a uunkaban megrokk-.nt, ' v ;fey öregsége miatt onnan kirekedt egyének segélyezését intézzük, mert e biztosítási agaZ..t a takarékosság eszméjének a legindokoltabb és legélet­bevagébo célok érdekében történő intézményesítését jelenti. ,/felyt. köv./

Next

/
Thumbnails
Contents