Hetikiadás, 1928. január-július
1928-03-27 / 13 [1513]
A'Húsvéti számhoz! Irta: Bosin Bndro. Az ajtóból körültekintett.A nyári hőségen kivül ott senki sem volt. Legfeljebb a jegyző ur,de ő e pillanatban nem sokat számitott.Ott nyomta az alom valamilyen kihágasi eset aktája és a balkönyöke fölött. Özvegy Izsák Árpádné leült a pad farkára és rendberakva kartonkötényét,szippantott a dohos irodalevegőből. Ugy találta,hogy fölöttébb megsokasodott benne ma am merészség. Ezért rápillantva az alhunyókált szőke fejére.kimondhatatlan halat érzett,valami kimondhatatlan segitő iránt s rebesgette résztvevőm: - Szegény! Ugylatszik sok a dolga.A délben a nagy kakast is allágyitotta a nagy hőség.Volt a sajnálkozásában büszkeség és lenézés is. Bizonyosan nem a kakasok érdekében. De még meg sem számolta volna az iroda sarkában felejtett pókfészkeket, - az ajtó bádogramás küszöbén patkós csizma hersegett.Az özvegy rá se figyeltiA patkós csizma végigkopogott négy fontos lépésben a fölkunkorodott fenyőszaldeszkán,ellépett az özvegy megkövült szemsugara előtt és a pad másik végére sorakozott. Azt mondta kevéske idő multán,aki a csizmában f> volt,özvegy Oláh Gergő. - Sz',aluszik a jedző ur ! Sem csodálkozás,sem a felfedezés öröme,sőt a közlékenység vágya sem zengett hangjából. A magában beszélő ember hangja volt ez,mikor megérkezik a nyitott szobáafea.az alvó gegyzőn^meg a kiforgatott adőfőkönyvön kivül senkit sem talál .Gergő legalább nem talált.Két esztendeje temette el párját kéthónapi betegeskedés után.aíert együttlétük másnak nem volt mondható.A toron összeveszett sógorasszonyával,a fiatal özvegy Izsák Arpádnéval,akinek az ura .bban halt meg,amibe a Gerő felesége :Mari .Bába Sára néni mondta ki a sirató közben: - Mán a nagyapjuk elkoptatta tüdejiket! Fürt pipált és örökké ivútt. Hogy igy volt-ej az nem biztos;Bába Sára nén' nyolcvan esztendős vala s ő sem igen teve máskép,furt ívutt és örökké pipált.Am a két rokon özvegy azóta sem állhatta egymást.Ott ültek most is ki-ki a maga padja végén. Álmélkodtak.várakoztak.ágyébaránt a kihágásról szóló főszolgabírói akta türelmetlenebb volt kettejüknél, kicsúszott az asztalon,A jedző ur feje alól kiesett a saját könyöke.A két rokon megadta a tiszteletet a jegyzői magaslatnak. Gergő és Ilona egyszerre köszönt: - Az Isten adjon jónapot ! J^-r^-r - Van itt valaki ? kérdezte a) ' jur és megrökönyödött szemmel nézte a nehéz világot. ' - Csak én - felelte Ilona - Csak én - mondta^ nyomban utána Gergő. - Nono - szólt a jegyző. Nem volt máskép: fényes délután sütött a nap.A jedző ur ásitott és furcsálta.hogy ő igen ágyban érezte magát, - v alami baj van ? - Baj az örökké van,jedző ur - felelte Ilona asszony. Az ő hangja mellett Gergő hangja csak mélyről jövő szemérmes dönges-zöngés volt; - Van annak jecfő ur.aki csinál magának. - Hm.- QMmelkfdttt a jedző magában - itt Valóban baj lehet,igen finoman beszélnek a felek e ö ymásr--ó 1. , ~ Na,ebből aztán a pap se értene semmit, pedig ő háló-kos,azt mondjak - szólt a k'ét emoerhei, * A pap ellene volt a választásnál és ott csip.tt rajta,ahol érte. - AZ ugy volt jedző ur ... - Nem volt áz sehogysem vvágott közbe Ilona. - Csak egyil beszéljen,különben nem értem. - Sz éppen azért jöttem. - Hogy a jedző ur megértsen-fejelte aieg Gergő a mondatot. - Hat^ halljuk, mit akar. az özvegy? - A főddel van baj jedző ur. i Q \ I I folyt.köv./
