Hetikiadás, 1928. január-július

1928-07-17 / 29 [1513]

Az osztrák kereskedelmi szerződés tanulságai. Irta: Dr.Görgey István országgy.képviselő. Á képviselőház hozzászólás nélkül fogadta el legutóbb az Ausztriával kötött második kereskedelmi pótegyezmény becikkelyezéséről szóló törvény javaslatot. Szi vesén láttKm volna,ha a szerződés parlamenti tárgyalása során több felszólalás hangzik el tekintettel arra, hogy e pótegyezménynek a magyar és osztrák kereskedelmi forgalom kialakulására jelentős kihatásai lesznek. Ausztria a háborút követő időben kifelé a szabad kereskedelem elvét hangoztatta és kereskedelempolitikájában maga is ezt az elvet érvényesitette,amennyiben az 1925-ben életbeléptetett uj autonóm vámtarifájában tényleg elég mérsékelt tarifatételeket állított be. Az elmúlt három év alatt azonban azt tapasztaljuk, hogy Ausztria szakított ezzel a gazdaságpolitikai elvvel,belátva azt, hogy akkor,amikor ugy szólván az összes európai államok véftvámos gazdaságos politikát folytatnak s az utódállamok valamennyien magas vámokat léptetnek életbe .kénytelen ő is eredeti vámtételeit sorozatos vámnovellákkal emelni. A tanulság ebből az, hogy egy kis országnak kereskedelempolitikájában alkalmazkodnia kell a körnjező államokhoz,mert különben saját maga látja kárát. Ausztria,amikor a szabadkereskedelem elvét hirdette,azt remélte ,hogy a Dunamedencében való centrális fekvése miatt a Kelet-és Hyugateurópa közötti tranzitó kereskedelmet maga felé irányithatja s e forgalomból jelentős haszna lesz. Feltevésében azonban csalódott,mert a tranzitókereskedelem mikénti kialakulására nincs befolyással a vámok magassága,azt vasúti tarifális és egyéb kedvezményekkel lehet fejleszteni és irányítani. A mérsékelt vámok pedig elégtelenek voltak ahhoz,hogy az osztrák ipart megvédjék a belső fogyasztási piacon,az osztrák ipar tehát erős versenybe került, aminek eredményekép jelentkezett az ipari pangás és a munkanélküliek számának aggasztó növekedése.Mindezeken felül a kereskedelmi mérleg megromlása is arra késztette Ausztriát,hogy'saját termelését minden rendelkezésre álló eszközzel megvédeni igyekezzék. Az osztrák vámtételek emelését elsősorban a mezőgazdasági cikkeknél kezdték meg s ugy szólván az összes mezőgazdasági oikkek és termények vámját lényegesen felemelték az úgynevezett harmadik vámnovellában. Bár bennünket ezek az uj tételek pillanatnyilag nem érintenek,mert az 1926 áprilisában kötött kereskedelmi egyezményben a mezőgazdasági exportunkat leginkább érdeklő vámokat lekötöttük,mégis Ausztria kezdeményezésére célszerűnek mutatkozott, hogy az egyezmény egyes tételeinek módosítása ügyében tárgyalásokat indítsunk meg. Ellenkező esetben ugyanis az a veszély fenyegetett volna, hogy Ausztria egyszerűen felmondja az érvényben levő szerződés t, ami mezőgazdasági exportunk terén kétségtelenül súlyos gazdasági krízist idézhetett volna.elő. Ezt mindenképpen elkerülendőnek tartottuk. Ez a meggondolás vezette a magyar kormányt, amikor a most tárgyalt pótegyezményt, amely kétségtelenül kedvezőtlenebb helyzetet teremtett a mezőgazdasági exportnál,mint eddig volt.megkötőtte. Magyarország azonban azzal, hogy a helyzetet nem engedte kritikussá válni, ismét tanújelét adta annak,hogy Középeurópában a nyugodt gazdasági atmoszféráiba törekszik s bizonyítani kívánta azt is, hogy a Dunamendencéjében levő államok mennyire egymásra vannak utalva gazdaságilag s hogy a nyugodt fejlődést csak az államok harmonikus gazdasági együttműködése biztosithatja. Ez a szerződés tehát a legcsattanósabb yálasz azoknak,akik Magyarországot ugy szeretik beállítani,mint aki túlzottan védvámos politikát folytát,mert ime az egyszer már megadott tarifális kedvezményeket nem vonta vissza akkor, amikor erre meg lett volna a módja es lehetősége. /Folyt.köv./