Hetikiadás, 1928. január-július
1928-04-03 / 14 [1513]
Az iparososztály és á mái helyzet. . _ w tQOS LEVÉLTÁR ^^^Ks-xtció Irta: Erühwjrth mátyás országgyűlési képviselő. ÜZ államháztartás rendbehozatala után a magánháztartások rentabilitásának kérdése van előtérben. A fogyasztóképesség fokozása,a ter_ melés és különösen az ipari produkció emelése egyik fontos célja a gazdasági célkitűzésnek.A' több,mint 1000 millió pengő import kiszorítása hihetetlen munkakört és szerepet biztosit az ipari termelés kdlönböző tényezőinek.Miután a belső fogyasztás kielégítésének felette számottevő tényezője a kézművesipar, figyelemre méltó a kisipari termelés fokozása,mert az import kiszorításában, feleslegessé való tevéseben igen nagy szerepet jatszhutik. Az 1920 évi népszámlálás világos képet nyújt a kézműiparnak, tehát a 20 segédnél kevesebb munkaerővel dolgozó vállalatoknak a helyzetéről, elosztásáról. Volt összesen 245.738 önálló ipari vállalatunk,amelyek közül le kell vonnunk az 1551 gyárat,tehát marad kézműipari műhely 244.187.Ezek elosztása a következő: segéd nélkül 164.427, egy segéddel 40.655,két segéddel 18.041, három-öt segéddel 14.970,hat-tíz segéddel 4274,tizenegy-husz segéddel 1Ü20 vállalat dolgozott. Az 1920 évi népszámlálás adataival összehasonlítva a legutolsó statisztikai felvételig a segéd nélkül dolgozó műhelyek 26.7 százalékkal szaporodtak, az egy segéddel dolgozók 2, a két segéddel 6.2, ellenben a három-öt segéddel 15.7, a hat-tiz segéddel 24 és a tizenegy-husz segéddel dolgozó vállalatok pedig 25 százalékkal. Tehát a leggyengébb ipari műhelyek , és középiparunk erősödött a gyári ipar mellett,amely szintén 28.8 százalékkal szaporodott. A gyáripari alkalmazott összesen 230.670 munkást és 850$ tanoncot,a kézműipar azonban 256.620 segédet és 80.397 tanoncot,tehát a kézműipar több embernek ad kenyeret,mint a gyáripar és neveli a szakmunkásokat a gyáriparnak.A kézműipar a segédeken és tanoncokon kívül eltart még 529.440, segitő családtagot és nem keresőt, tehát összesen közvetlenül 900.000 _t öbb L? >• í lelket táplál. Ebben a számban nincsenek benn azok,akiket a munkásság tart el a kisipartól kapott béréből. Igen érdekes adat az,amely -z önállóknak az országban való elosztását mutatja. A fővárosban van összesen 44.033 önálló iparos,a törvényhatósági városokban /összesen 10/ 27.600 és a többi városban és falun 175.640 önálló iparos él. A fővárosban 100 önálló iparosra esik 363 segédszemélyzet, a törvényhatósági városokban 319 segédszemélyzet és J, vidéken 159 segédszemélyzet. AZ ipari termelésünk 40 /a-a a kisipari műhelyekből kerül álŐ régebbi becslések alapján.Ha azonban a gyáriparban kifizetett munkabért veszem alapul és kisegítésképpen a munkásbiztositó intézet bérskáláját veszem tekintetbe,akkor több,mint 55 ,o-át az ipari termelésnek a kézművesipar szolgáltatja. A kézműipar a kapitálisztikus termelési módszer miatt valóban aátraszorult,azonban csak látszólag,mert nem hogy feleslegessé nem valt,hanem egyik-másik szakmában nélkülözhetetlen szerephez jutott. A köteles ipar példáíl tönkrement,a szerelőipar azonban nem várt fejlődésnek indult, A javitó, ciegészitő és izlést ,egyéniségét követelő ipari szakmában a kisiparnak meglepő szerepe van. Tehát csaó. átalakul a kisipar és a kapitalisztikus fejlődés aenetében folyton nagyobb és nagyobb jelentősége van.Pusztul azért,mert a kézmiipart a gyáripari versenyben megfosztottak az összes fegyverektől; a kontárokat rászab-dito mták,hitelt nem adtak,az oktatást nem szorgalmazták,a vámokiak kisiparellenes élt adtak,az érdekképviseleti szervet megtagadták, a kisipartól,^ közmunkákban nem részesítették és ennek dacára fejlődött,lassan bár, ie haladt. Ha ennyi kedvezőtlen tényező ellenére a kisipar itt van és helyet •cövetel magának, akkor közgazdasági' szükségletet pótol és nem tanácsos kikap3solni az iparfejlődés menetéből és a gazdasági élet komplexumából. A számok világa mellett látjuk z iparos osztály nagy jelentőségét is. Az iparpolitikai fejlődésben azonban az iparos érdekeknek érvényesülniük kell,nemcsak az ipar* :>sztaly,de az egész ország érdekében. _á
