Hetikiadás, 1928. január-július
1928-04-17 / 16 [1513]
A fényűzés régen és ma. - A mait és jelen.Richelieu biboros egy izbén csodálkozva emiitette, hogyan lehet azt fényűzésnek nevezni, ha valaki öt millió frankot költ évente, mert hiszen ö igazán nem érti, hogyan lehet ennél kevesebből is megélni. A XII> szazadban Velencében a fényűzés vádjával illettek egy görög hercegnőt, mert villával evett, nem pedig ujjaival. Azt mondták reá, ez nemcsak fényűzés, hanem egyszersmind bűn az Isten ellen is, aki elvégre azért teremtette az ujjainkat, hogy együnk is velük. 1550ben Parisban, a hercegérsek a templomszószékről .megrótta azt a fényűzést, hogy néhány előkelő dáma gyaloghintóban viteti magát látogatóba, nem pedig az inasuk hátán. frpMJt**' Amint ez a néhány példa is rn.ut~.tja, a fényűzés fogalma korok ás egyének szerint mindig változik. A különbség cs ák az, hogy mig Richelieu felfogása szerint az évi Öt millió V 4 költekezés még nem fényűzés, addig a mostani legújabb kormányrendelet értelmében, még a sarki koldus is fényűző életet él, mert hiszen nem lehet olyan takarékos étrendje, hogy benne egy-két fényűzési "adótárgy" ne ak..djon. Sőt valóban ott tartunk, ahol a XII. századbeli görög hercegnő: fényűzés, hogy villával eszünk és nem az ujjainkkal, mert hiszen a jobbfajta villa is meg van adózta tv* s ott vagyunk, ahol a XVI. szazad gya-loghintós damája.hiszen fényűzés, hogy sietős polgári dolgunk néha autótaxira utál ahelyett, hogy egy hordárnak a nyakaoa ülve nyargalásznánk be a várost. . . A régi egyiptomi dámák, ha látogatóba vagy nagy estélyekre mentek, magiakkal vitték szo&iditett kedvenc oroszlánjaikat és kigyóikat s ez nem volt fényűzés - Ma, ha egy nő, a hóna alatt egy játék pudlikutya formájú divatos rétlküXleí megy sétálni, m.r fényűzőt, mert nemcsak az eleven pudii, hanem ját.'k pudli is fényűzési adótárgy. A rokokó szép hercegnői és márkinői tornyos magas frizurájukba drágakő vekkel behintett selyem-bársony szalagokat fűztek, glővirá&ogakat tűzdeltek 3 hogy ezeket öntözge thess ék, a haj fc na tokba illatos vizzel telt kémcső-ecskékot dugtak. Sz akkor divat volt s nem fé-" nyüzés, mint ma, amikor a szerény bubifrizurára reászórt kehi viz-illat után külön adót kell fizetni. A hires római Lueius Verus egyik lakomáján mindegyik „vendég ajándékokat kapott: arany és e züs t-t álakat, br<-nz vázákat, ezüstkerekü kocsi at öszvérestül, sőt, szép rabszolganőket is s mindezek ** • 1 . Után bizony nem fizetett fényűzési adót, mint mi ,. amikor a vendégünk .eritéke mellé néhány szál szebb virágot teszünk. Avagy képzel jük^el, mennyi fényűzési adót fizetne nálunk Aesopus, római szomorújátékos fia, aki egy lakomáján minden hölgy-vendégének Egy-egy felolvasztott drágagyöngyöt öntött a. poharába. A divatfényüzések korlátozásának pedig se szeri, se száma. ^De itt már inkaOŰ rangféltékenység is játszott közbe. A hercegnő uszálya 9 rőf hosszú lehetett, a markinőké csak hét, a nemes asszonyoké öt rof, a polgárasszony okra nézve pedig eg^ss német városinkban elrendelték, hogy aki a nemeseket megillető hosszú uszályt visel, azt az utcán le kell tartóztatni és a rendőrségre kell vinni, hol ezután az uszálytöbbletet hatóságilag lenyirták. Az ürügy erre természetesen az volt, hogy a polgárnők fényűzését meg kell akadályozni, holott pedig mar akkoriban is voltak olyan gazdag polgárnők, kiknek nizony tellett volna kilenc rőf-;hyi hercegnői uszályra is. Kasonlóképpen maximáltak később a franciák a tornyos frizura magasságát is és pedig mai mértékben kifejezve, hetven centimétertől lefelé egészen harmincig. 4 divatfényüzés korlátozásának nyomait különben mar a régi zsidóknál és a görögöknél is megtalálhatjuk. Az egyébként oly pazar palotákat építő Perikies, kinek házát belül aranylapok diszitették, a nőkkel szemben már kegyetlenül szigorú volt a takarékosságban, elrendelvén, hogy a nők három ruhánál többet nem kaphatnak kelengyéjükbe. /folvt. kov.7
