Hetikiadás, 1928. január-július

1928-04-17 / 16 [1513]

Irta: G-öcsi Máté Amint ballagott nem-sietős,tétova léptekkel a záros pestig utcák forgatagában,nem egy ember akadt,aki utána nézett. Se koldus,se munkás, se öreg, se fiatal,se zora.se szelid,valami roppant bizonytalanság volt Timót, a világháborúból ittfelejtett orosz fogoly. Kern volt ijesztő torzonborz szakálla,öles vállai sem voltak és mégis megborzongott,ha valaki ránézett. Tekintete elúszó,mozdulatai•egyensúlytalan ok ,lelki habitusa üres,mint az utcakőé a nagy körutakon. Süketnéma. Könyv,melynek bet'.it meg nem fejtheti senki,kagyló méhe, melybe belevész minden kiáltás. Gránát 03 pta meg valahol tizenkét esztendővel ezelőtt a Kárpátokban,s egy ungvári korházban eleven halálra ébredt. Kérdezősködni akart.de száján 'nem jött többé ki értelmes hang. Beszéltek hozzak,kérdezték, de füle nem fogta fel többé az emberi szót. Hogy hivják? - kinlódva szűkölt fel egy elméje félhomályában rejtedző név után,de csak nem birta elérni még sem. Hová való,hol lakott,melyik falujában Nagyorrszországnak? próbálták térkénen,kézzal lábbal megértetni vele a kérdést. Mindhiába. A gránát testén kívül mindent,mindent elvitt* mintha csak a Sátán akart volna diadalmaskodni az Ur előtt az árván maradt testtel: Lé tori? Igy is lehet. Igy is lehet.A napok szépen mennek egyik, a másl után,s már a háború is elmúlt.mar, a fogolytáborok is feloszlottak,a kórházak is kiürültek, csak meg egy-két ilyen sehova tehető maradt a világon. A Timót-utcai hadigondozőba vitték. Ruhája nem volt.adtak neki. Nevét nem lehetett tudni.hát adtak neki: Timót. A süketnéma Timót nevet kapta az uj keresztségben.A Timót-utcaiak között nem igen kel. . a keresztlevél, csupa Isten árvája élt itt egymás mellett,akiknek mar perelni valójuk sem volt a világtói. . Itt élt Timót. Ha szelidebb napok enyhében is,de valójában ugyanazt a lövészárok életet élte, mint hajdanában a Kárpátokban, ugyanazt az életet,mint nemrégiben a kórhá ^bma, a fogó lytáborban .Csajka ,pokróc, sorbaállás, orvosi vizit,mindezek a háborús egyhangúságok változatlan egyértelmű seggel kisérték a szürke napokat,a ugyan kinek legyen kedve s módja változtatni rujtak. 0 igen a változás. Hiszen a lóvészarokba is eljutott néhanap hazulról az asszonytól egy-egy levél, s a kórházban is történt valami itt-ott. Ü Timótiak közül is el-el került idomként egy-egy ki a világba,ki asztalos műhelybe,ki utcai árusnak, minek. Dehát Timót? .. .Hiszen ő sültetnéma. mire menne valaki is véle. És más b AJ is van.Néha egy cs... jka kimo dását sem lehet rabizni,olyan egy málé ember. Ki-kihagy az eszejárása,s naphosszat némán és tétlenül,gondtalanul üldögél az ágy szélén,bámul maga elé,ki tudja milyen rettentő messzeségbe... A többiek lassan megszokták, hogy Timót nem jelent többet, mint a levegő,hogy ott marad,ahová teszik,hogy nincs neki mit mondani.«s nincs tőle mit kérdezni. Már tréfát sem csinálnak belőle,már észre sem veszik, •* ugy egybefolyik a környezettel,a szoba bútoraival,a levegővel. , .., . , ?s megszokta Timótot a hadigondozó igazgatósága,megszokta a költségvetés,az állom és az Isten.' ' v-u-h-m 1H +„A •o

L

S

s

?

a

$

ként aaa

*

1

?

i -isztendő telt el.hogy megszokta Timót hiányát 1 • -ZL , l hol, Nagy Oroszországban egy kicsike falu s egy asszony, talán tf$ í

e

nne,ha ugyan m*g nem seperte el mindenestől az egész országot az emberi habcrusag. .,'4. *j 1 . i*9?í

a ' T>

Azt is meg-meg próbálta .Vasárnaponként sétálni men, xi.Orakig elüldögélt a Duna partjan,mereven bámulta a víz folvasat, aantha emlékeztette volna őt ez a viz egy másikra, amit ki tud ja, Volgának, Z;?ZJ

P

>™?*l

Vilg¥ Dnyepernek hívtak valamikor. 0 bizonyára volt ebben a vi.bebamulasban valami eltörölh.tetlea,minden hibbanáscn keresztül is emlk^ív

e

S

e

í^ több, annyi,amennyivel gyermekmesére