Hetikiadás, 1928. január-július
1928-07-24 / 30 [1513]
A m agy ar ama tőrök s ikere a hollandi nemzetközi f otók i állításon. Irta: Hármatzy- Simon Lorant. Amióta az 1862. évi londoni világkiállítás keretében a fotografálás elsőizben jelent meg a nyilvánosság előtt, hogy jelét adja fejlődöttségének, a fotókiállítások épp oly szokásosakká, rendszeresekké váltak, mint bármely más kiállítás. Sőt a fotografálásnak az amatőrök körében való nagy térhódítása óta mind gyakoriabbakka lettek a speciálisan amatör fotókiállítások is. Az ezidén Hollandiában tartott olympiai versenyekkel kapcsolatosan a németalföldi amatőrfotografusok egyesületeinek szövetsége rendezett ilyen amatörfotokiállitást, mint ők elnevezték: "nemzetközi fotószalon"-t. Arnhemben, Amsterdamban és legutóbb Rotterdamban. Ezen a vándorkiállításon a világnak majdnem minden kultur népe szerepelt. A kiállításra a zsűri, - amely bizonyos jfelekből következtetve meglehetős szigorúsággal itélt, - összesen 177 kiállítónak 358.képét vette föl. Közte az Eszakamerikai Egyesült Államok 45 kiállítóval és 106 darab képpel, Hollandia.ás gyarmatai 36 kiállítóval és 70 darab képpel sze- . repelnek a kiállítás élén. eV Az előbbi az összjkiállitott képeknek 29.65 >o-át, az utóbbi 19.68 fc-át teszi ki, Tehát az egész anyagnak majdnem pontosan a felét. A többi országok sokkal kisebb, - némelyik csodálatos módon egészen kicsiny számmal vezetnek. A sorrendben Hollandia után Magyarország vezet, 16 kiállítónak é32 képével, amely szám az összjkiálli tott képeknek 8.93 jfo-a. A csehek 6 kiállítóval és 14 képpel, a románok 2 kiállítóval és 2 képpel maridnak el mögöttünk. A beküldési feltételekben az egy-egy kiállító által beküldhető képek száma 6-ban volt meghatározva. Mint érdekességet említem meg itt, hogy az egész kiállításban egyetlen kiállító szerepel, akitől a zsűri 4 képet fogadott el és ez is a budapesti Photo Club tagja. H- az egyes képek kido lgo zásánált módszereit tekintjük, azt látjuk, ho-gy az egész anyagnak több mint a fele /203 darab - 57.3 fo/ brómezüst 'nagyitás. Tehát a legközönségesebb, legáltalánosabb, legegyszerűbb és tegyük, hozzá: legolcsóbb eljárási módok egyike. A többi modernebb, magasabb sJzinvonalu, habár bonyalultabb és •költségesebb eljárások, - amilyenek az olaj-, a gumminyomatok, a brőmolajátnyoaás stb. stb. egészen a háttérbe szorulnak. Pedig ezek az úgynevezett "nemes" eljárások sokkal tágabb teret nyújtanak arra, hogy a fotóművész az ő egyéni Ízlését, művészi felfogását érvényre juttathassa, semmint erre az egyszerű brómezüst nagyításnál alkalma lehet. A nemes eljárások látszólagos elhanyagoltságának Jelenségéből azonban nem lehet és nem is szabad messzeob menő következtetéseket levonni. Ez a jelenség a legtöbb kiállításnál észlelhető és az okát talán abban lehet keresni és megtalálni, hogy a ^amatőrfotografus mint szülött gyermekét szereti és félti a képéi s nem szívesen kockáztatja, hogy az"o*k az oda és visszaküldés, a szállítás, az ottani kezelés közben esetleg megsérüljenek, vagy el is kallódhatnak. A nemes eljárásokkal készült képekkel pedig u^y áll a dolog, hogy azokat ugyanúgy újra előállítani csak a, légritkaJK esetben sikerül, ^zért a kiállító „inkább választja az egyszerűbb eljárási módot. Ezzel, ha valami bij történik is,kevesebb kár. A magyar kiállítók különben képeik kidolgozási módjában ismagasabb színvonalra emelkedtek az átlagnál, igazolva ezzel nemcsak technikai tökélyüket, de áldozatkészségüket is. /folyt, köv./