Hetikiadás, 1928. január-július

1928-05-01 / 18 [1513]

Buda o s troma u lo11. Irta: Igmándy Géza. xi . eredeti tárcája. a visegrádi var tövében,ahol a megbarnult falak köveit a Duna kettévált agának megcsendesedett hullamai nyaldossak,ugy elbujt Bujdosó Áron apró csap széke,hogy a kora esti alkonya tban még azok is nehezen találták meg a küszöbét,akik napok óta ott ólálkodtak a vén székely háza táján. - Isten! Isten! - örvendezett a gó ué .-Kerül je tok beljebb.Vagyon hely bőségesen.Csak beljebb,mára még sokat várunk. Az alacsony,folyósószerü nagyszoba kecskelábú asztalain faggyugyertyák lángja viaskodott a nyirkos,dohos sötétséggel. A jövevények eleinte oizalmatlankodva méregették egymást,de hamarosan összeismerkedtek-Hisz valamennyien egy kenyéren éltek,ugy szakadék hajtotta ide a végvárakból, .a Felvidékről, Erdélyből és a düledező dunántúli erősségekből. -Petneházy kapitány ur is biztosra igérte jövetelét - örvendezett Aron apó,akit harminc és néhány éve még a nagyhires Juszuff lippai bég hurcolt el rabláncon Budára,de a székely nem állta a rabságot.Megszökött és itt telepedett le más néven. Csavaros ésszel kiókumlálta,hogy az igazhitű török is megissza a jó bort,ha nem látják.Ide meg ugyancsak kevesen jártak, a zután meg Aaon apó ugy el tudta dugni az ivóit, hogy talán még a nagyszakállú próféta szeme sem talált ide onnan a hetedik mennyből. -Petneházy ?!- ütötte fel a fejét Dallos Miklós néhai egrei főlegény.Akkor hat nem lészen hiba benne. A többiek -reá is felderült. -Ismer jd? - kérdezték egy szerre tizen is. -Ismerem-e ? - vágott közbe fölényesen az öreg.Ha a török - no, meg \ német is - meghallotta,hogy Petneházy Dávid az ellenség, egyszerre az inába csúszott az a kis bátorsága,amit az Úristen könyörületesen lecsöppentett onnan felülről. -mondád: a német is, - vetette oda Dallos Miklós,** Hiszen akkor -Te golyhó! - hahotázott A.ron apó - hat persze, hogy a német! Hiszen Petneházy DaVid uram Thököly Lare nagyságos urnák, a kuruc kkrálynak az ezredes-kapitánya. » -Csak volt! - bökkentette kis Bus Imre,az a. sebhelyes képű,szőke legényke,aki még most is a kuruc király nyargaló vitézének vallja magát,bar -az ura már a török rabkenyerét eszi. -Most a bécsi király standardja alatt szolgaija a hazát - intette le Aaon apó.- Én csak ugy vélekedtem,hogy egy kutya-' kivel verjük ki a törököt,csak kint legyen. A többiek hangosan r a zúgtak. -Igazságod vagyon, öreg! -Nohát 1 -"-a egyszer szab d lesz az egész ország és valamennyien összefogunk,kiporolunk mi innen minden idegen bugyogót. -Mi leszünk az urak,Thököly meg a király] -harsogta Bus Imre nekibuzdulva. Mintha halottra kocintottak volna,oly in hirtolen csend lett.Csak a faggyugyertyák kanóca percegett és az ajtó felől rocesent meg az egyik asztal vége. Valamennyien odakapták a fejüket,de még fel sem tudtak ugrani,amikor felcsattant az az acélos-metsző hang,amit Dallos Miklós,Bus Imre és még jó néhány bujdosó hallott már a csaták zaj ab an. -alég sémiit sem végeztünk,mar is civakodtok!? Igy akarjátok ti megmenteni alagyarországot? 'Szégyenlem magairat .! . .. Meredt csend,majd kinos fészkelődés követte Petneházy Dávid szavait..n bujdosók felállassál tisztelegtek a legendás hirü vezérnek,aki olyan óvatosan lopédzott k 3 z<-jük , hogy még a kiallitott figyelők sem vették észre. /Folyt.kőv,/