Hetikiadás, 1928. január-július

1928-05-08 / 19 [1513]

ftt Reuf,a könyörületes,folyt./ -Eltaláltad,de csuk félig.A pécsi vásárt akarja ugyan megsarco lni, de ugy,hogy a tejet lefölözi. Nem is várja meg,mig a vásárosok Pécsre érnek,már útközben rajtuk akar ütni. -Hol? -Hegyhátnál van egy nagy ordc.azon keresztül vezet az útjuk. •-Vannak már hireitek? - kapott a horogra a vallon.Miiyen kisérettel jönnek? A tamásii kapitány követe fölényesen legyintett a kezévé 1. Kis éret? kérdezte megvető hangon.- Néhány kiöregedett /izáb jön volük. . .Legfeljebb madarakat lehet velük ijeszteni. -Na és mit igér az én segítségemért.a te gazdád? -Negyedrész hasznot a zsákmányból. -Negyedrészért nem megyek!...utasitotta el az aján• latot Carlo Bonini.A kapzsiság megcsillogtatta a szemét. • A követ titkos elégültséggel nézte a vallont.Már tudta,hogy célját elérte.A forma kedvééjri még húzódozott egy kicsit. -Kapitányom ugyancsak negyedrészt igért,a nagyobbik rész jogosan úgyis őt illetné,mert hiszen a tervet ö főzte ki...De azt hiszem, az ő felhatalmazása nélkül is megígérhetem neked a haszon felét. Eljösz? -A feléért?..Eljövök. Kézszorítással pecsételték meg az alkut. • Ali cselebi megelégedett arccal lépett Rasid pasa elé. -Ha Allah is ugy akarja és a sejtán nem boritja föl a tervemet,holdtölte után való csütörtökön kezedben lesz fiad gyilkosa... A pasa szeme szikrázni kezdett. -El hamdul illah!- sóhajtotta. - Áldassák Allah szent neve! A poklok minden kinjat és a dsehenna égető lángjait fogja érezni a hitvány gyaur,mihelyt átlépi a pecsevii vár küszöbét. — — — t t t — — —. A hegyháti nagy erdő szélén huszonöt magyar vitézi ruhába öltözött lovas várta C .rlo B on in ijesapa tanok érkezését. A lovasok vezére attól tartott,hpgy vallon esetleg meggondolja magát és elmarad csapatával együtt,vagy talán mast küld maga helyett. De bizott auban.hogy az iregi kapitányban nagyobb a kapzsiság,mint a gyávaság és nem fogja elmulasztani , hogy a kilátásba helyezett bőséges zsákmányt megs zerezze .Számításában nem is csalódott. Déltájt porfelhő közelgett észak felől,A porfelhőből lassanként kibontakozott az érkező vallon csapat,élén Carlo Boninival. Ahogy beértek az erdőbe,eléjük lépett a várakozó csapat vezére,a huszonöt vitéz pedig észrevétlenül gyürüt font az érkezettek körül. Bonini nem vette észre, hogy kelepcébe került. -Mikorra várhatók a vásárosok?- kérdezte a vallon. -A vásárosok?- átzok már tegnapelőtt visszatértek, mert a vásár már lezajlott.-' Bonini értelmetlenül bámult a beszélőre. -Tegnapelőtt?...Hát bolondnak tart engem a te gazdád? Vagy tán áprilist járattok velem augusztusban? -Sem bolondnak nem tart és áprilist sem járat veled, de annyit mondhatok,hogy évek óta várja mar Resid pasa,hogy szemtől-szembe álljon veled. Carlo Bonini halott halvány lett az ijedtségtől. -Resid pasa?,..Hát ki vagy te? A kérdezett egy pillanat alatt ledobta magáról mentéjét és forgós süvegét. A mente alól előtűnt diszes kaftánja,egy mased" perc alatt fejére kanyarította hófehér turbánját és a kielégült bosszú hangján felelt a vallonnak. -Hogy ki vagyok?...Resid pasa,Ebu-elli-miah! /EcV't-k^v . •'