Hetikiadás, 1928. január-július
1928-05-22 / 21 [1513]
Mégis vannak magyar repülők. Trianon az utolsó csavarig megsemmisítette a világháború alatt magas színvonalon állott aviatikánkat,mert a Csonkamagyarországon maradt gyárakat egyszerűen megszüntette. Az óceánrepülések lázában és a külföldi pilóták fényes eredményeinek olvasásakor összeszorult szívvel és elkeseredetten gondoltunk reánk kényszeritett tehetetlenségünkre , amely megakadályoz bennünket még abban is,hogy lassan ballagjunk a többi nemzet után.Mert a helytelenül értelmezett trianoni szerződés szerint csak sport,- tudományos T és - szük határok között - keres .kedelmi célokat szolgáló repülőgépeket szabad •" csinálnunk, a mik Összehasonlíthatatlan mértékben elmaradottak a külföldétől. Minden magyar érezte a reánk nehezedett terhet és már már lemondtunk arról,higy a magyar repülés versenyképes legyen az idegenekévei,amikor május 17-én a mátyásföldi nemzetközi repülőtéíen húszezer ember dörzsölte meg a szemét,mintha álomból ébredt volna. Hisz vannak magyar repülők!- hallatszott minduntalan, amikor a közönség körülállta a gyermekjátékhoz husaalatos apró gépeket,amelyeknek legkisebb porcikájuk is magyar földön termett,magyar mérnök tervezte és magyar munkás csiszolta - faragta tökéletes egésszé. Tizennyolc apró - egy utas befogadására alkalmas- szitakötő szökkent fel a magasba, ahol keringőztek,kergetőztek, bukfenceztek, forogtak hosszanti tengelyük körül, eleresztett szines léggömböket fogdostak el. Bemutatták a "dugóhúzót","lecsúszást","orsót", nem forgó motorral ezer méter•magasságban hulló,tehetetlen falevélként dobálta őket a szilajon vágtató szél és amikor a közönség már riadtan sziszegett ,fészkelődőtt a vakmerő magyar fiuk életéért, varázsütészssrüen egyszerre berregni kezdtek a husz-harminc lóerős gróf Thoroczkai-motorok és a sárga szitakötők kecsesen felszökkentek a magasba. DiadaLmasan,kipirultán integettek le a pilóták,a közönség pedig kendőt,kalapot lengetett feléjük fátyolos szemmel. Négy óra hosszáig szakadatlanul volt látni és izgulni való a mátyásföldi repülőtéren,ahol - azt kell hinnünk - h földből, a semmiből nőtt ki egyszerre a magyar repülés. Mi Ifcnne, ha Trianoftan nem teszik ránk a bilincset. Hisz a magyar repülők még igy semx maradnak el ügyesség és bátorság dolgában az oly nagyratartott nyugati országok büszkeségeitől. Nem mi, a versenyen jelen volt angol,franEia, olasz é3 német szakértők mondták ezt a hízelgő bírálatot. A verseny alatt érkezett meg lord Rothermere három motoros,ezerkétszáz lóerős,huszonkét ember kényelmes szállítására berendezett óriás gépmadara. Ott szállt le a husz lóerős magyar szitakötök mellett.Az angol csodagép fél szárnya nagyobb wolt, mint az egész kis magyar alkotmánynac,amelynek szük ülésében ifjú Horthy István helyezkedett el. A kormányzó aggódó szeretettel figyelte fia bátor vállalkozását, amely vagy husz percig ejtette ámulatba a közönséget és az angol pilótákat,akik a legnagyobb elragadtatással éljelenezték a kormányzó fiát a sok bukfencért, orsóért,dugóhúzóért és lecsúszásért. Olyan repülőbravurok ezek,amelyeket eddig csak a legkiválóbbak mertek megcsinálni a repülőgépen és ifjú Horthy István három hetes repülőmultja mégis elég volt ahhoz,hogy bebizonyítsa a magyar faj minden vállalkozásra alkalmas voltát.ü kormányzó ott a sok ezer ember szeme láttára ölelte magához és csókolta meg fiat, akit a közönség tüntető szeretete és ünneplése kisért egész nap.Hasonlóan meleg ünneplésben volt része Albrecht királyi hercegnek is,aki szintén bemutatta a repülés legnehezebb és legkockázatosabb módját. A repülőnap többi husz-harminc hősének a nevét nom siker alt megtudnunk. Azt mondták: a szombathelyi repülőiskola növendékei .Ifjú,csupa tüz,acélos izmu ás idegzetű magyar fiuk valamennyi.A világháborúban sem tudták sokunknak a nevét,- mondta az egyik öregeáab oktató pedig sokunknak három-négy aranyérem is csillog a mellén.Hát most ezekere se legyenek kíváncsiak. Örüljünk,hogy vannak,hogy felneveltük az utódainkat..,. kyvJ
