Hetikiadás, 1928. január-július
1928-05-22 / 21 [1513]
21. sz . 192Ö.május 22. oldal. jk biborazegf ő ,1 .folyt. / -Fel ? - kérdezte. -Ctt,annál a jázminbokornal! .. .Mintha ott mozogna valami! -Biztosan kóbor kutya tévedt a kertbe s az bujkál a bokrok alatt,- nyugtatta meg a félénk lányt. -NDm! . . .Nem! . . .Ott ember bujkál! - ijedezett Maria is, a lányok között a legfiatalabb.- V .l..mi piros ruhát láttam én is, de most már én sem látom... -Nyugodjatok meg,csacska lányok,rémeket láttok napvilágnál is... Mindjárt megnézem,mitől ijedtetek meg annyira.. El akart indulni a gyanús bokor felé. -Jaj,ne menjen oda,nénémasszony! - kérlelték mindhárman.- Hatba valaki gonosz szándékkal rejtőzött ide a kertbe...Jó lenno az ispánnak szólni: E pillanatban a bokor agai ismét megrezzentek.Nadasdyné is láthatta,hogy m. a bokrok ágait mozgatja,nem lehet kóbor kutya.Bátor asszony volt,nem ijedt aeg a veszedelemtől. -Ne ijedezzetek minden.ágrebbonéstői,madárkáim...#6 h-.ngosan folytatta.- Ugy látom,hogy valami szegény, eltévedt állattól ijedtetek meg,hagyjátok békében,..majd kimegy megint arra,amerre bejött... Halkan azonban igyen figyelmeztette őket. -Ne nézgelődjete' a bokor felé,mert elriasztjátok a bujkálót... Feltűnés nélk'il menjetek be az ispánhoz és mondjátok meg neki,mit lattatok.Azt üzenem neki,nozzon magával néhány embert és kerüljenek a kert alsó végéhek...Csendesen jöjjenek,észrevétlenül...Hirtelen kell rajtaütni! ••De .ni lesz kegyelmeddel,nénémasszony?- kérdezte aggódva Mária.- Nem hagyhatjuk itt egymagában. -Ne féljetek semmitől,én majd vigyázok maga inra. Ke ze mbe veszem ezt a gyomláló kapat és ha valaki nekem támadna,tudom Isten,megemlegeti a mai napot! Siess étel:, nehogy késő legyen! Daloljatok,énekeljetek; mintha semmi baj sem lenne! A három leányka szökdécselve megindult az ispánhaz^ felé. Nádasdyné még a veszély ellenére is mosolygott,amikor a gyerekek félénken, elfogódott hangon énekelni kezdtek: "Ha a babám rózsa volna. , i'Cebelemre tűzném; Ha t babám lepke volna, Heggel,este űzném... " Mint a diadarcsirsergés, ugy hangzott at a légen a Méta. A nagyasszony maga is halkan dudoraszta a dallamot,de félszemmel folyton a bokor felé pislogott... 2zor c almásán gyomlálgatta a gazt, s várta,mikor érnek a segitségül hivott emberek a kert túlsó végére. Az ispán ugy vezette embereit,mint egy hadvezér.minden bokrot,minden fát fedezetül hasznait,hogy a rejtélyes ellenséget észrevétlenül közelitse meg.Öt ember; hozott magával s mindegyiknél volt valami^fegy-^ ver,kinél kapa,kinél kasza egyikük ócska,rozsdás mordalyt cipelt magával,lövésre készen' tartva kezében, hagy vigyázattal lépegettek a gyanús bokor fáié és egymástól két-két lépés távolságra álltak fel. Az ispán még egyszer körülnézett.Minden ember a helyén van.Felemelte a kezét. Erre a jelre egymást túlharsogó orditássál egyszerre rohantak a bokorba.*) nem várt támadásra a bokor ágai sebesen mozogni, inogni kezdtek s ijedten errelkcdett fel alóla egy turbános török.Az emberek rárontottak § kezén lábán megragadtak. A. török úgy kalimpált és rugdalózott a szoritások alatt,mint a kitba esett veréb.Margrémült tekintete révedezve JJárt körbe, egyik emberről i másikra. Nagyokat nyögve sóhajtozott.Az ispán rárivalt. /Folyt.köv./ ,
