Hetikiadás, 1927. július-december

1927-07-05 / 27 [1512]

A léghajó a 3 ovo közlekedési eszköze; Lindbergh és Chamberlin Amerikából Európába való repülése a magyarság figyelmét is felkeltette hosszas nemtörődömségéből. Trianon óta valahogyan ugy vagyunk, hogyha repülőgép bug a fejün£>felett, "bizonyos gyűlölettel nézünk fel rá, mert azt gondoljuk, hogy a diáualmas gépmadár: a franciáké- és oláhoké. Nagyjából igazunk van, nert Csonkanagyarország felett sokáig a francia-ronán légiforgalmi társaság bonyolitotta le a legmodernebb közlekedést. Csak a legutóbbi időben van néhány magyar utasszállító gép, mely Budapest és Bécs között teljesít szolgálatot, Trianon gúzsba kötött bennünket hét évre és így nen csodálkozhatunk, ha a magyar közvélemény,^sőt még a sajtó is meglehetősen tájékozatlan a világháború utáni idők bámulatra méltó közlekedési eszközének dolgában. Lindbergh bravúros 34 órás repülése nyomán a lelkesebbek már arról ábrándoztak, hogy rövidesen megépitik azokat az utasszáliitó autóbusz-repülőgépeket, amelyed leszállás nélkül közlekednek New-York és Paris vagy London között. A külföldi szakértők kételkedéssel fogadták eze_ ket a terveket, mert ma még nincsenek olyan biztos motorok, amelyekre másfél-két napig holtbiztosán lehet számítani, már pedig a repülőgép csak addig használható, ameddig jó a motorja. Ezenkívül a motorok benzinfogyasztása olyan óriási /200-350 gramig lóerőként és óránként/, hogy hosszabb útra 2000-3500 kilogramm benzint kell magával vinnie a legalább 500 lóerős motor táplálására. Ilyen megterhelés mellett alig jut valami a "hasznos sulyra», az utasokra, vagy a szállítható teherre* A repülőgépet építő mérnökök már régen Jiangoztatják, hogy az. erőforrás /benain/ súlya teszi alkalmatlanná a repülőgépet a nagy teher szállítására., hosszú uton, azért már 1910-körül azzal kezdtek foglalkozni, hogy megtalálják a benzin segitő társát. így jutottak el a levegőnél könynyebb gázokhoz, amelyeket a kormányozható léghajókban lehet bámulatosan felhasználni.' A német Zeppelinek valóságos forradalmat jelentettek ezen a téren és ha a volt központi hatalmak nem vesztik el a háborút, a német mérnökök már bizonysán sok meglepetést okoztak volna alvilágnak. A békeszerződések azonban teljesen megkötötték a németek kezét is. 1926 májusban szűntek meg a korlátozó rendelkezések és ez az egy év máris megtermetté ^gyümölc sót. A német kormányozható léghajót nem benzinnel, hanem a levegővel egyenlő sulyu égőgázzal mozgatják, ami a "hasznos suíyt»»_ 25 százalékkal növeli. A németek 105 ezer köbméteres léghajókat csinálnak és ezekkel aláírják a kereskedelmi forgalmat lebonyolítani Délamerikával, . Oroszországgal és Japánnal. A mult évben 6.9 millió pengőt vettek be költségvetésükbe az aviatika fejlesztésére. E

z az aránylag csekély,összeg akkor válik szembeszökővé, ha tudjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok /csak hadi célokra/ 15 millió dollárt s Anglia 800 ezer fontot fordit léghajóépitésre. Ennyit vallanak be, de biztosan többet áldoznak. Különösen Anglia érzi a léghajók fontosságát. Az angol légügyi miniszter egyik beszédében,azt mondta, hogy a világbirodalom életképességét csak a légi közlekedéssel lehet megőrizni, mert vannak olyan gyarmatok, amelyekből 60 nap alatt lehet Londonba eljutni. A repülési ido majdnem ^csak anynyi óra/mint ahány napra volt szükség a világháború előtt. Példákat is felsorakoztatott. Angliából Egyiptom gőzhajón 6 nap, léghajón kettő, * Ausztráliából Kanadába 48 nap'helyett 15 stb. E

zek az adatok csak 90 ki- • lométeres óránkénti gyorsaság alapján készültek, de a most épülő^lomhájuk 130-150 kilométert tesznek meg óránként és 10C uta.-.t visznek megállás nélkül 13 ezer kilométerre. Ilyen szédületes számok hallatára bizony * elcsodálkozunk és borzadva gondolunk a jövő háborújára, ha elolvassuk az angol költségvetés apróbb résleteit. 170 ezer köbméteres léghajókon lesz 7 drb. 11 milliméteres ás 13 drb. 9 milliméteres génpuska, 5 ? m, gyorstüzelő géppuska, egy 3 cm. ágyú és 5 darab repülőgép, mely a léghajóról indul el,