Hetikiadás, 1927. július-december

1927-12-20 / 51 [1512]

A csesztvei szép napok után, mar egyetlen szép fiútól sea tagadta meg, Pesten és a Felvidéken - e nagy szivet. Mudáchnak kevés örömére szolgált a külső életíNem engedett az eszéhez semmit.§ azt se érezte,hogy Fráter Erzsike ráunt.A gyermekeire és a költő eszére.Amikor mindenki tudta,megöocsajtható filiszterséggel csodálkozott az ocsmány valóságon.^int egyszer régen Fráter Erzsikét elrabolta, feleségévé avatta mindenki ellenzésére, most a vigasszony csalárdságát megutált,rosszul kiválasztott magagondolatának vélte.Durván, kegyetlenül szabadult ettél a hálátlan eszmétől. A vigasszony csikép vert éppen.Unalmában az idei farsang titkos és arcátlanul nyilt kalandjait élesztgette.A kezéből kihullott a csipkeverő szálkája,de nyugodt,mélyen biztos volt a tekintete.Ravaszság parazott belőle,csöppnyi lenézés a férfi számára, az annyit elárult felhőkben tunyazó± ember részére. És Madcáhban bimbódzott azután a költő. -Hallóttam,-hogy kigyelmed uton-utfélen,hites urát, engem,utolsó módjára ,.o elárul,meghsal... A hang döggött és az ősi bútorok fényén csusszant. Az asszonyból a romlottság űzte az elibe vágó vallomástí -És aztán? mondják,hogy Pesten udvaroltak nekem?Hogy a főjegyző szópelgett a tavalyi megyebalon mellettem? Ezt mondjak? Higyje al nekik Imre.Higyje el én uram T A gondosan őrzött könnycseppek hívásra jöttek.Imre ököllel fenyegetett rájuk; -Most hallgasson kigyelmed!Egyszer sokáig a mindenséget kerestem kigyelmedben,szerettem is,jobban más sem tudta volna. Az asszonyok könnye parancsra tűnik el.Erzsike ujja repes feléje,égő szemrehányást lihegő szava. - És ha igaz? Ha én mondom,hogy igaz? Az i

sten tudja,hogy küzdöttem ellene.Te küldöttéi,hajtóttal. -Één ? A -Te Imre! - Salcs voltak' és azt mondottad nekem: a világ nemcsak Madách Imréből áll,is érjem meg őket. -Hogy lass tisztán és becsüld a magad ura ti Menten i ,minden bálon az első voltam,'minden férfit ismerni akartam.Érted! -Ertem* Hazudik kigyelmed,hazudik! Hallgas-on! -Hat különbséget tenni mentem,ezért küldöttéi,mentem! -És megcsaltál! -Nem voltam Madách Imre! Asszony voltam.

gyenge asszony

! -Áruló. -Hisz sose biztál bennem Imre, Kísérleteztél velem. -_Szerettelekl -Egy kedves szavad sem volt. -Azoknak volt? -Hódoltak! Én voltam számukra a legszebb.Igy bókoltak. -Gyermekeim anyja... -Neked? Neked csak a betű volt mindenei, a száraz bctü. Egy kíltöményt többre becsültél,mert azt legalább dicsérted,vagy szidtad. Előttem,fölöttem hangtalanul uralkodtál. Ha nem ordit az ember,Madáchban bünbánatért koldul most ._• :

a költő.A megalázott,tervecsufolt.üZ asszonytól meghibáztatott kisérletező.Féloldalaval kifelé szaladt már,onnan tépte magát kifebb. \ -Elég hát,elég! Hisz nincs ismerős,akié ne letté3XVolna. Seredj Fráter Örzse... Két hetet adok kigyelmednek, szedje magát fiiohet a szeladonok ölébe!... -Imre! .-'« * < , A költő végső gesztusával magához való méltóságát jatsza. -Hatszáz pengő forintokkal gondoskodók majd kigyelmedről mmden esztendőben. /Folyt.Köv./