Hetikiadás, 1927. július-december

1927-12-20 / 51 [1512]

A leoltó sorsa is a no. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Kszekeiő Irta :

Bosm 5

nd.ro. /.1844./ - Szálljunk ÍJ.A lovaknak nem árttha pihennek; magunk meregghetiink a szép tájakon. Szontag Pali le is ugrott a lováról, A vidék ram volt szebb a nógrádi lankák ködbe szdrönköző hangulatainal, de ..legvetendőbb sem.De . Pali se csupán ezért hagyta odá a nyerget.Fürge laban három csombékot lépett át,Imre lovával mögötte maradt.Visszafordult hat s természete szerint gunye* lással próbálta Madách Imre almatagságát elűzni: - No patvarista! ri

ol a fejed? Protokullumra veszed a felhőket? Avagy a diétabeli politikán rágódsz?... Csinálod? A felhők számára? MadácLhomlokán a csend mar adózott s szeméből pergett az utálat. - Politikát nem szeret.;.m.A megyében is fertelmes.de a diétán egyenesen a halálom volt. - De borzalmas a hangod!-levette lentről Pali.Az ember elhinné,hogy mindenben csalódott egyéniség vagy. - le szereted Pali a politikát.Én nem. Ebben semmi a különös. - In personam, in personam költőcsVagyis : fura jelenség^az, ha itt ebben a morotvaban magad lelkére feküdsz,kifakadsz a világ ellen ós locron ülsz.Nem pegazus a szegény paripád, szállj le róla aranyom, olyan vagy Így,mint a macska a köszörűkővön. Tudom:: Pozsony óta velem akarsz beszélni. - Veled akarok Pali. - És mégis a felhőknek panaszkodsz. A fiatal költő is mosolyog,de ajka szélén a költők nyűge: a magát fogamzó keserű mindent eleve tudás: - Gondolkoztam. - Hagyd akkorra,ha egyedül vagy. Lovai'

1 lába csetlik a tavasztól áztatott rozsdás fühompokon. Szont g pali türelemmel varja,mig barátja kegyelmesen a földre szállja magasból, azután a földhöz köti az eltévedt embert: - Nézd Imre,milyen szép virág. Csakugyan.Sárga.Dusbóbitaju.Egyedülvaló a szintelenségben. - Kankalin az,- szól Madaca. Megáll előtte,kissé zokon veszi önmagát, ma jdne.a átlépte és nem vette észre. Szontag Pali a fifikas, az élelmesebb a kettejük közül.Nem azért lát. meg valamit,hogy arról beszéljen.Nyakkendőjebe rántja ullai, orrari át engedi a hangot,ahogy a fensőbbséges kritikus lelkek,ha tetszik a saját találékonyságul:. - Nézd,csak költőcs, a levele hamva selymes,mint Gyürky Amalka füle alatt. Olyan lágyan fehér. Madách ajakáról röppen az unott mosoly.Vig emlékezés roppan fogai közül. - Amál szép leány, te Pali, valóban. - Neked tetszett.Általában neked ki {tetszik?,ha.,. - Ha ? - /yvvvvVJ Szontag Pál jó lélek.Titkos öröme rejlik abban,hogy\Imre barátját az időrabló kalandoktól énen mentse.De hogy Amalka fülét citálja, meggyül Jóakarata a torka körül.Elfullad.Mint,kik nagy virágos kertben válogatnak és az illattenger arjától nem látnak tisztán. Szontag Pál re, éli,, - hí.z.n Imre leszállt már a magas lórólegy csapásra két lányt, térit el a várakozó költő útjából. , - Ugy van! Neked mindenik tetszik,rögtön,meggondolás előtt •e.g, Nógrádban Gyürky Amálka, Po zsonyban Mitkovich Ida, ma ez a kankal in, holnap ez a kikerics, , .. ,• A költő lobban,ha karja nem akadna lováhak lelógó gyeplőjén, bizonnyal elrepül. - Kikerics? Köszönd Pali,hogy i . • A hidegfejű Pál legyint a felborzolt kedély felé: w,, ' ~ Kórlek kedvesem,Matkovich Ida a dietan árulta el nekem,hogy ^eavenc; viráp-i a v-niÍL-6

d a kikerics. / /Folyt, köv./