Hetikiadás, 1927. július-december

1927-12-20 / 51 [1512]

Musztafa jámbor papudzsi,magyarán varga volt Buda várában.Az ő ttt&árja csinálta a legnagyobb forgalmat az összes papucsbazárobok között. Messzeföldön hires volt a készítménye és valahányszor megtartották a budai vásárokat,messziről,még a temesvári helytartóságból is hozzá jöttek vásárolni . Dagadozott is a büszkeség a jámbor Musztafa kebelében,hogyha egy-egy jól sikerült mesterim! hagyta el a műhelyét,de meg is volt a látszatja.A. többi papucskészitőt mindannyiszor elfogta a sárga irigység,hogyha Musztafa jól kigömbölyödött holdvilágképét és szólesre hizott potrohat meglátta. A suttogó fama azt hiresztelte,hogy a bVl/ELai pasa őkegyelmességének - akinek Allah növessze nagyra a szakállát - sincs annyi tömérdek pénze és drágasága a kincsesházában,mint amennyi Musztafa kamrájában lett volna. Nagy baj volt azonban,hogy amikor Allah a vitézi erényeket osztogatta,a jámbor Musztafa alighanem aludt, vagyjtaIán későn érkezett,mert a hatalmas, meghízott testben igen hitvány kis lélek lakozott.De mert sokat hallott a vitézi élet gyönyöreiről,vagy talán sokkal inkább csábította az a gondolat,hogy a bajvívó agák és bégek milyen fényes ruhában járnak és mindegyiket egy-egy alázatos csausz kiséri tisztes távolságban, ő is kedvet kapott a fényes életmódra.Nem gondolt az ezzel járó veszélyekre,csak éppen fényben szeretett volna pompázni ő is. Egy szép napon gondolt merészet és nagyot.Összeszedte összes drágaságait és kincseit,melyeket gondos takarékoskodással szerzett meg s eltűnt Budáról.Háza népe kétségbeesetten futott a helytartósághoz és egész rémmeséket adott elő az eltűnésről.Keservesen siránkoztak,hogy biztosan valamelyik magyar végházban rabságba esett. Néhány hét múlva egy eddig ismeretlen hősről kezdtek regélni az emberek.Először csak a bazárok környékén rebesgettek különjjfb/ző hőstettekről, később már a helytartóságon is beszéltek az ismeretlen vitézről.Egyszer aztán hírnök jcstt Ali pasihoz, éppen akkor,amikor a pasa divanja országos érdekű, fontos .-ügyeket tárgyalt. Az ajtónálló csauz nem akarta a kopott .rongyos ruhaju alakot .06engedni,ami nem csekély zajjal járt. -A sej tan vigye el a csavargóját - dörmögte a pasa.- Erigy csak kii édes fiam.- szólt Achmed bégnek - veress a talpara huszonötöt és dobjátok ki. / Rövid idő multán jön vissza a bég. -Nem csavargó lesz az .kegyelmes uram.Azt mondja,hogy követségbe jött. ' -Követségbe ? Honnan ? / -Kern akarja megmondani. -Hozzátok be. Az ajtó függönye meglibbent s belépett tépett ruhajában,véres turbánnal egy hatalmas,marcona harcos.A pasa előtt hasra vágja magát. ",f -Allah bocsásson rad hosszú életet, fényességes pasa.Uram és parancsolóm - legyen övé a hetedik mennyország, - küldi hódolatát. / -Ki a te urad ? ' -A vitéz Oroszlán bég. -Oroszlán bég ?... Hallottál te már róla. édes fiam? - fordult Ali pasa Achmed bég felé. / íí/^f\ -Nem, kegyelmes uram. És mit kivan tőlem Oroszlán bég,akinek még a hirót sem hallottam? -A vitéz bég,akit mi hősiességéért Oroszlán bégnek hivünk,tegnapelőtt, a hajnali órákban,rátört az egyik magyar végházra és véres küzdelem után,földig lerombolta.Harminc fogoly esett a kezünkbe,nem is szólva a Rengeteg lábas marháról,melyet zsákmányoltunk.Oroszlán bég a foglyokat neked szánta ,magassagos uram és kéri, fogadd el hódolata jeléül.