Hetikiadás, 1927. július-december

1927-11-29 / 48 [1512]

Második esztendeje folyik, nyilt kortyokkal a magyar labdaragas. A sajtó nagyobbik részének csaknem negy esztendei heves támadásai után a nagyobb fővárosi ás vidéki egyesületek végre állatták,hogy az erkölcsöknek éppen nem mondható ama tőrrendszer, mem lehet a magyar labdarúgás alap ja ..mert a titokban juttatott zsebpénz és gólppnz a legnagyobb visszaéléseknek szülőanyja és a játékos,aki a nyilt pályán mindig becsületes eszközökkel küzd a kulisszák mögött alattomos pénzszerzési módokhoz kénytelen fordulni,mert más-különben elmarad élelmesebb társaitól. E mellett még az a hátránya is meg volt,hogy az öldöklő iramban nem bir.ta a versenyt a dugott pénzből kényelmesen élő amatőrrel. A nyilt professzionizmus ellenségei azzal érveltek,hogy a nyilt professzionizmus nem tud megélni, s az egyrészt az altalános gazdasági elesettség,másrészt pedig a közönség ellenszenvé miatt fog meghiúsulni. Az események mást bizonyítanak. Az első év több-kevesebb bukdácsolása után a vezetők kitapasztalták az uj mesterség minden csinyját-űinját,valósággal iskolát teremtettek,amire példa a- vidékx sohasem remélt bekapcsolása. % vidéki egyesületek látták,nogy a fővárosiak széfen meg tudnak élni,ha takarékosan gazdalkodnak

s s erre ők is megcsinálták a hivatásos labdarugó csapatokat. Ma már 33 professzionista csapat rúgja a labdát és xüxi küzd a bajnokságétet. Mikkolc, Szeged ós Debrecen városi szineit képviselő labdarugóit sajátjaként . kezeli', öinty*jgi támogatásban részesiti,ami meg is látszik eredményeiken. A lokalpatriotiznas tüze füti a játékot és közönséget egyaránt, ami sport — szempontból is fokozza a nemes vetélkedési kedvet és erkölcsi támasztékot kölcsönözz. A gazdasági clesettség alig érezhető a professzionisták táborában. A közönség már annyira belenevelődött a sportok szeretetébe,hegy a jó versenyt még anyagi áldozatok áran is megnézi és a magasabb társadalmi osztályok sem vetik meg a pénzért labdát rugó szegény diákot,vagy hivatalnokot.És éppen itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz,amitől a legtöbben féltették a professzioniznust.A szük határok közé szőritott Magyarországon igen megcsappant a kereseti lehetőség és az ujabb nemzedék nem tud ugy elhelyezkedni, hogy jövőjét nyugodtan elkészíthesse, A haboru utáni években seregestül mentek ki külföldre a magyar labdarugók,mert ott nagyobb lehetőségük volt kis pénzalap gyűjtésére.Ezek a sportban edzett,erős,egészséges ifjak,akik valamennyien hasznos polgárai lösznek a magyar államnak,azonnal hazajönnek, mihelyt itthon is ' " ': meg tudnak élni labdarugó tudjmányukból. A 33 egyesület legalább 500 ifjúnak ad rendes fizetést,polgári megélhetést, arait csak ugy tudunk kellőképpen értékelni,ha szamba vesszük a munkanélküliek tömegeit. Sportszempontból is hasonlóan kedvező a helyzet.A professzioniz mus minden játékost tehetségének teljes kibontására és tökéletesítésére ösztönzi, arra kényszerűi, hogy állandóan jól játszék, mert csak igy kapja meg a szabályzatban meghatározott külön jutalmat. A játékosok tehát raérsékletes életet élnek,vigyáznak magukra és társaikra,hogy mindig a legjobb teljesítményt érhessék el.A másféléves magyar professzionizmus meg is látszik az egész labdarúgáson.Meglepő haladást tapasztalunk.A játéktudás színvonala hatalmasan emelkedett,amit a külföldiekkel szemben aratott sorozatos győzelmek is bizonyítanak.Még az az előnye is meg van,hogy a nagyobb tudású hivatásos labdarugóktól bőven tanulhatnak az amatörök,tehát az a sportág,melynek legtöbb hl Ve . valóságos tHneírei vannak.