Hetikiadás, 1927. július-december

1927-07-12 / 28 [1512]

Most nár bizonyos, ezt Lindbergh kapitány is igy mondja,hogy az első óceáni repülés után csak idő és pénz kérdése a rendszeres légi forgalom Európa és Amerika között, s akik élnek még 15-20 évig,megérik, hogy Parisból vagy Londonból 2 5-50 éra alatt utaznak Newyorkba, Ha arra gondolunk micsoda szenzációs rekord volt, miko Blériot elsőnek repülte át a^£a Manche csatornát, s utána egy-két évvel már ez a repülés gyerekjáték volt minden közepes pilóta számára, a általában egy ilyesféle feladatnak csak az első megoldása kerül igazi nehézségbe és áldozatba, utána már rendszerint nagyon . gyorsan megy a haladás, okvetlenül hinnünk; kell, hogy a repülőforgalomban érdekelt tőke már el is kezdte a kalkulálást, üzletileg rentábilis volna-e állandó légi Járatok szervezése az Atlanti Odeánon át s amint megtalálja 's tekintetve a két világrész közötti óriási forgalmat,meg is fogja találni, - ennek a rentabilitásnak a feltételeit, már készülni is fognak az erre való uj repülőgépek. Hogy technikai lehetőségei megvannak, azt Lindbergh. megmutatta, most már csak a gazdasági lehetőségeken múlik a dolog.És ha át lehet repülni az Atlanti Óceánt

; miért ne lehessen átrepülni a Csendes Óceánt is, miért ne lehessen repülőgépen megtenni a Föld korüli utat? Mit jelent vájjon ez a közelkerülése a távoli világoknak? Az emberiség testváriesülésének közeledtét, vagy uj súrlódási f e lüktet ?Uj békét,vagy uj háborút? A brit birodalom már úgyis kényelmetlenül érzi, hogy a repülés fejlődése, kimozdította Ősrégi szigeti helyzetéből s politikai számításaiban nyomós körülményként szerepel az a gondolat, hogy háború esetén Francia,/•agy Németország órák alatt elözönölheti repülőgépeivel az eddig megközelith&totlen ssigetországot .Most ugyanez a lehetőség merülhet fel Amerikával, amely a maga kimeríthetetlen gazdasági és technikai forrásaival egy háború esetén hónapok alatt tudna óriási transzatlanti repülőflottát szervezni. A háború éta Amerika'politikailag és gazdaságilag sokkáJközelebblierült ugyanis Európához, mint azelőtt, mint következése lesz an .alT, ha most még közelebb kerül, s csak légvonal választja el Európa nyugati partjaitól? Az anyagi és szellemi java]-: kicserélése megkönnyebbül, de-létrejön egy uj harci eszköz is és a történelem azt mutatja, hogy egy háború lehetősége egyértelmű egy háboru^valószinüségével is.Kern kell-e hát megijedni a transz atlanti repülés ténnyé^válásán. Nem, Először is a dolog akárhogy is elkerülhetetlen volt^..bban a pillanatban, amint a repülőgép megvalósult, m .gátol értetődő lett, hogy az ember minden erejével igyekezni fog ezzel az uj eszközzel meghóditani a világot, ahogy meghódította a gőzhajóval b tengert.Egy megindult fejlődés nem áll meg,amig célját el nem érte„Másodszor a közlekedés minden ujitása, mely közelebb hozta az embereket egymáshoz, egyúttal megszaporította a megértés lehetőségeit.Ha Amerikának most megkönnyebbül a beavatkozás egy eurppai háborúba, vagy fordítvai hát ezentúl mindenki jobban fog vigyázni, hogy provokálás ne történjék. Nagyobb veszedelemmel és nagyobb felelőséggel fog járni .nden háború előidézése. S mennél könnyebb az érintkezés*népek között,annál jobban megismerik egymást, s annál közelebb jutunk a nemzetek közti idegenség megszűnéséhez. Es nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a történelem folyamán mindig Európa volt az agressziv világrész, az eufcpai emberben élt legjobban az expanzivltás : a terjeszkedés, a hóditás vágya. Nem fog tehát •gártani neki, ha mennél közelebb kerül a kevésbbé expanzív, békésebb természetű többi világrészhez, amelyekben, - közülük legalább Amerikában - meg Van ahhoz az erő, is

t hogy félelmessé tegyen magával szemben minden agresz- szivitast.Talán békésebb szellemre kényszerülnek az európai nemzetek is, Is a fenyegető veszedelmek hamarabb ébresztik őket az egymás közti megértés és megegyezés kényszerűségére-