Hetikiadás, 1927. július-december
1927-11-08 / 45 [1512]
Örffy Imre n yi latkozata az ország gazdasági helyzetéről és a ta karékosságról . Munkatársunk felkereste örffy Imre dr.kincstári főtanácsos, országgyűlési képviselőt,akihez az ország gazdasági helyzetéről és a takarékosságról kérdést intézett.Örffy Imre képviselő kérdéseinkre a kövétke zöket mondotta: -Közgazdászaink és közgazdasági politikusaink különösen a » kereskedelmi mérleg kedvezőtlen alakulása folytán újból igen intenziven foglalkoznak az ország gazdasági helyzetével,amelyet a legnagyobb optimizmussal sem lehet túlságosan kedvezőnek tartani.Az ország gazdasági helyzete számos tényező tői függ. Ezek között kétségtelenül első helyet foglal el a takarékosság kérdése. -Egy ország,amely internacionális átlagot tekintetbe véve többet fogyaszt annál a mennyiségnél,amelyet gazdasági fejlettsége elbir, előbb-utóbb az elszegényedés útjára tér.Sajnos,Magyarországnak nem volt vezérerénye a takarékosság.A számos belső bajjal és nehézségekkel küzködö francia nemzetnek a takarékosság az erő.sége és e nélkül az erény nélkül a francia közgazdasági helyzet,sőt maga a francia állam is gyógyíthatatlan krizisbe jutott volna.A franciákat a teljes leromlástól mentette meg a takarékos :ág. -á magyar középosztály egyrésze,- a történelmi középosztályról nem beszélhetek,mert ez részben a takarékosság erényének hiányában letűnt a történelem szinpadáról,- de különösen az uj kőzéposztály,amely még mindig nem tudott megszabadulni az inflációs időszak és a könnyű meggazdagodás mentalitásától,még mindig magasabb standardon él, mint ahogy ez megengedhető volna.Itt nemcsak a zoggorát és a szalonburort vasarió kisgazdára gondolok,hanem az autókkal rendelkező spekulánsokra is,akiket bizony nem egyszer^- sőt az utóbbi időben egyre több és töob alkalommal - visz a rendőrségreaz autó. -Sájnaiom,nogy a takarékossági propaganda még csak a pénzintézetektói indult ki,mert igy azt a látszatot kelti,mintha a pénzintézetek érdeke volna csak a közönség takarékossága és a propaganda vezérmotivuma nem a közönség érdekeinek szolgálata volna,hanem a takarékoké.Nem igy van, mert bár tény.hogy a takarékosság érdekük a pénzintézeteknek is.de legfőképpen érdeke az egész országnak.Egyre jobban érzi nemcsak a magyar,hanem a német közgazdasági világ is,hogy a belföldi tőkeképzést nem lehet pótolni külföldi hitellel.Sőt tovább menve azt is egyre jobban kezdik belátni ,hcvgy bizonyos mértékben tul a külföldi eladósodás számos veszélyt rejt magában az országra nézve.Ezt a veszélyt minden erővel és igyeke ze t-t el el kell hárítani".Kém lehet tehát eléggé hangsúlyozni,hogy nennyire fontos közérdek az,hogy a közönség takarékoskodjék és betétállományunk szaporodjék. Arra a kérdésünkre,hogy várható-e a közeljövőben javulás, a képviselő a következőket mondotta: -Abban a reményben,hogy a belföldi tőkekéx^zés megerősödik és a magyar föld termése nem fog cserben hagyni bennünket,továbbá,hogy a magyar gazda világszerte ismert szorgalmával továbbra is testtel T lélekkel szolgaija a magyar mezőgazdasági kultúrát,optimistának kell lennem.Annál is inkább bizakodással kell tekintenünk a jövő elé,mert hiszen nálunk olyan kormányzati éra van,amelynek -ezt nem mint partpolitiloi^mondon,hanem külföldi tapasztalatok alapján jelenthetem ki,-nemzetközi megbecsülésben van része. -Ka egy országnak derék,szorgalmas népe,jó éghajlati viszonyai és tisztességes kormányzata van,akkor annak ezer nehézségjközepette is valahogy boldogulnia kell.Igaz,hogy borzasztó súllyal nehe^Tlc a magyar életre szörnyű megcsonkitottságunk,amelyen az igazságra most mar lassan ráeszmélő hatalmaknak s.giteniök kell.Az őszi parlamenti ülésszakot valószínűen a külpolitikai kérdések fogják uralni,ez nelyes is.de nagy hiba lenne a belső konszolidáció munkaját teljes erővel nem folytatni.Biztosra veszem,ho^y a következő év kereskedelmi mérlege kedvezőbb lesz az ideinél és a haladás utján,amelyre teljes határozottsággal ralé, tünk,tovább is dóré jutuak.
