Hetikiadás, 1927. július-december

1927-10-25 / 43 [1512]

Az idealizmus. Kszekeió Hiába minden naturali zmuc , realizmus, verizmus Is hogy a végletekre ugorjak - minden kubizmus.és dadaizmus: az egyetlen, ami állandó és elmúlhatatlan, az az idealizmus, A tö^bbi mind csak ettől eltérő eretnekség, szekta és zendülés, amely el-el^Jfcsp je az embereket, agy időre, hogy aztán újult erővé-1 elfoglalja az emberiség szivében és izléséban tr Ónját az idealismus*AZ emberek gondolkozáséban az idealizau <? nem sz^ rveze-tt egyház, n--m tö r vény £ t 6r zc intézmény, hanem titokzatos vágya, őszi-" ift, h*1 vallása a halandó <• mbérnek . Paradoxonnak Írtszik, de- ki merem mondani, hogy egyetlen reál! s tartalma az emberi életnek az idealizmus. Nem tudom, volt-e kor.' , amelynek áramlatai jobban megtagadták az idealizmust, mint e z a mienk, mely homlokon az önzés bélyegével ját az utca n, templomban, f óráimon, társadalomban és szövetkéz etekben egyaránt. De nincs, aki minden pillanatban kéez ne volna e kor k-i csapongd sait és szer telens.égei t ostorozni.A tőke a proletárt,a proletár a tőkét, a gazda a kereskedőt, a. kereskedő a gazdát , a hetetlen a. vallást, a buzgó az istentagadót, a szegény a gazdagot, a gazdag a szegényt s igy tovább.Pedig mindenik, mikor kikel a másik ellen, *&eálfs állásponton áll. ilíert mi az ideali zmus ?&z összesség kultusza a részletekkel szemben.A nemzet szolgálata a politikában, az irodalomban, a művészetekben, a polgári életben. Az idealizmus összefoglaló erő, a. realizmus szét bontó erő. He ne tessék ázt hinni, hogy én itt az idealizmust a realizmus rovására magasztalom. Egyik olyan szüksége az életnek, mint a másik. A realizmus a test, az idealizmus a. lélek i r

Nem

t lehe t, hogy egyik akármelyik - erőszakosan vonszolja a m^ a j kat .Minden*, .nek megvan a maga rendeltetése,mert egymás nélkül egyik sem él meg-A baj ott kezdődik, amikor a test hajtja igájába a. lelket, ami mind a kettejök vesztére van.Az élftet az ember fogaton futja be. A realitás a szekér, s a két ló.A idealizmus a kocsis»A balesetek, kisiklások, felborulások ott kezdődnek, amikor a lovak nem engedelmeskednek a kocsisnak. De ezek csak nagyképű frázisek, és többé kevésbbé helytáll

0 hasonlatok.A dolog ugy áll, ahogy az öreg Sokratesz tanitotta, amiért Arisztofanesz egy vígjátékban ceufosan elbánt vele, mert akkor már a. görög kultúra és közélet kezdett nagyon reális lenni Ízlésében és gondolkodásában. Azt mondja Sokratesz, hogy semmi fogalom nem létezik a földön a maga tökéletességében, i^índontkhrz keveredik valami reális salak.Nincs a földön tökéletes szerelem,nincs tökéletes barátság, hűség, s zerÉtét. Gondolota .'művész et sincsen tökéletes. Mindennek, ami a földből terem/ mi is onnan valók vagyunk/ legplább is van egy iidföldszaga.De minden fogalomnak, szépségnek, jóságnak, erkölcsnek, vágynak, megvan valahol a. felhők felett a maga eredeti mintája, tiszta^ salaktalan tökéletességben; az* ideál. A szerelem ideáljai, a. hűségé, minden fogalomé . Ügy gondolom, az

1

' járt ?z öreg bölcs elke d őnek a fejében, hogy az istenek mint szűz, és szeplőt'len aranypénzt adták az embereknek az ideákat, melyek az ónban/mihelyst forgalomba hoza ttak, -.az emberek piszkos kezétől nem maradhattak meg eredeti tisztaságukban. őrről irta. meg Ari sztof anesz a Felhők cimü vígjátékát, nelynek elején Sztkmtess, fönn - mint ma. mondanók - e szuffiták magasságában egy kosárban ül fs filozofál.Mert ez a legpraktikusabb minden idők bölcselkedő! között, a. görög komédiairó szerint, a " felhők kőző öt'járt .Onnan azután 1 is pottyantotta őt a ". Vígjáték: a földre alaposan. Pedig^mégis csak.az az idealizmus, ha azt képzeljük,hogy fenn. az Isten trónja körül ott él minden fogalom, mint tiszta 1dea. Azt tartom, az angyalok nem is lehetnek mások, mint t- mi fogalmaink makulátlan megtestSaüséaei. / folvt. köv./