Hetikiadás, 1927. január-június

1927-01-04 / 1 [1511]

A j övő. kor » jó n ebédje. Londonnak úgyszólván minden 24 órában meg van a maga szenzációja. Az utolsó 24 óra szenzációja egy kis könyv, amelynek n Lucullus» a cime, ' Amint a cimből is látsz ik^ a kis könyv az étkezés tudományával, vagy ha ugy tetszik, művészetével foglalkozik. A Mor'/ing Postban nagyképű, komoly kritika jelent meg a kis könyvről. A kritikus nagyon el van ragadtatva az uj könyvtől, amelyet bölcsnek és szellemesnek nevez. A kis Lucullus legfőbb megállapítása ez/ L hogy szerte a világon évről-évre kevesebb ételnemüt produkálnak és évről-évre több ételnemű me^y veszendőbe. A Lucullust egy hölgy irta. Ennek a'hölgynek az a véleménye, épen a fentebbi megállapítás következtében, hogy nincsen messze az idő, mikor az összetett, kivont, komor jjjűált, szintetikus ételekkel fognak az emberek táplálkozni. A hölgyszerzonek az a nézete, hogy^abban a bizo- ( nyos jövőben, amelyről itt szó van, a szakács, vagy a szakácsnő teljesen ismeretlen fogalom lesz. Ellenben annál nagyobb szerephez fog jutni a vegyész, _ >" ';; . Éspedig főleg az a vegyész, aki az ételnemüek összetételét ismeri. Szóval el lebaünk rá készülve, ho^y majd holmi kis pasztillákkal, tablettákkal, apró pirulákkal, gombóckakkal fogunk táplálkozni. Ezek a gombócok azonban sajnálatosan nélkülözni fogják akarja túrós, akár a mókosgombóc nagyszerűségeit, nem is szólva a zsemlyegombócról, amoiy a husievesben oly fontos és oly kellemetes. Hét mi őszintén bevalljuk, nem valami nagyon szeretnénk ebben a jövőben élni. Mi már csak megelégszünk ezzel a mi modern és barbár életünkkel, nekünk épen elég jó a turóscsusza, mondjuk, nekünk nem kell arzénes csusza vagy kénes, vagy nem tudjuk, mi fogja abban az időben a túrót, tejfelt és a kis piros, ropogós töpörtyüket helyettesíteni a túrós csusza tetején. Jó nekünk a szép ropogós kacsa, vagy liba. a rángott csirke, vagy az a jó piros szaftos paprikás csirke, a nokelli is jó nekünk, vagy a túrós rétes, a káposzta rétes, a meggyes rétes, a cseresznyerétes, avagy egy jó kis bécsi szelet és igy tovább és a különböző torták,^ sajtok,xx fánkok,ús. lekvérok és a többi, - jaj, valóban éhesek leszünk, ha csak rágondolunk is és még mennyit nem is emiitettünk, sem a ropogósán sült malacot, sem a savanyu szószban elkészitett nyalat, sem a'szalonnával spékelt foglyot, sem azt a íV-nyíSs vaddisznót, sem a pulykát, sem a különböző halakat, a hideg kecsegét kérném, a tokot tartár szószszal, avagy a szegedi halpaprikást - ah ! A füstfelhő, amelyet csak^olyan ember tud kifújni magából, aki végigevett egy igazi lucullusi lakomát, nem ' olyat, amilyenről ez a kis londoni könyv ir. Apáinkban is voltak bacillusok, nagyapáinkban is, ^pedig hogy szerették a^sajtokat!/ Annyit ettek, hogy az már egy kicsit igazán sok volt és mégis'szépen éltek - és biztos, hogy nem haltak meg hamarább, mint kései utódaink fognak. / Tessék elhinni, hogy annak a szervezete sokkal jobb, aki jól étkezik, mint azé aki - nem étkezik ! ,