Hetikiadás, 1927. január-június
1927-02-15 / 7 [1511]
Országos mozgalom a takarékosság fejlesztésére. Örffy Imre országgyűlési képviselő az adócsökkentésről és a takarékosságról AZ adócsökkentési javaslat vitája során felmerült kérdésekkel és a megindítandó nemzetnestelő és takarékossági akcióról Örffy Imre kincstári főtanácsos^ országgyűlési képviselő,az ..dójavaslat előadója, a következőket mondotta munkatársunknál - Nincs könnye__ dolog, mint egy javaslatot, amely adókönnyítéseké tartalmaz, felüllicitálni olyan embereknek, akikbefa. nincs meg a teljes felelősségérzet. Tudtuk előre, hogy mindazt, amit adni fogunk az adózó közönségnek, kicsinyelni fogják azok, akik nem tőrödnek azzal, hogy az állam honnan fedezi szükségleteit. Angliában és a müveit nyugati államokban nem volna lehetséges, hogy ezt a kérdést ilyen könnyedén kezeljük azok, akikre helyzetük fokozott felelősséget ró s akiknek kétszeres óvatossággal kellene eljárniok. - Hk az egészséges Ítélőképességű magyar nép ezt szem előtt tartjr ugy be fogj látni, hogy ezttttal többet, mint amennyit aZ adócsökkentési javaslat hoz, valóban nem kiváhhat az országgyűléstől.^ Ez nem jelenti azt, hogy mindent el ne kövessen a közpénzekkel való takarékosságnak kétségtelenül közérdeklődés homlokterében álló kérdésével kapcsolatosan. - De épen ez a takarékossági szempont volt az, amely a kormányt a helyhatóságokkal szemben való állásfoglalásra késztette. Nemcsak Budapes-^ ten, hanem vidéken is a nép körében bizonyos nyugtalanság volt észlelhető, épen az önkormányzati gazdálkodás nem eléggé takarékos volta miatt. - Mint a javaslat előadója, kimerem jelenteni, hogy nemcsak a tárgyilagos igazság érvei szólnak a javaslat ilyenirányú rendelkezései mellett, ^hanem az országos közhangulat is. Teljesen lehetetlen, hogy a magyar történelemben hagy szerepet játszott önkormányzati elv, amely a legfontosabb alkotmányjogi rendeltetését, tudniillik a volt monarchia centralisztikus törekvéseivel szemben való védekezést elveszítette, ma. védőpajzsul szolgáljon egy olyan gazdálkodásnak, amely végeredményben ugyanazt a forrást gyengiti, amelyhez az államnak cpugy kell nyúlnia, mint az önkormányzatnak . - Ha e tekintetben a törvényhozás az önkormányzati elv teljes mértékű elismerésének olyan magyarázatot adna, hogy gazdálkodásukat szuver énül rendezhet^be, nyilvánvaló, hogy a ma is kifogásolható helyzet lényegesen rosszabbodnék és odavezetne, hogy az állam legfőbb céljai alárendeltetnének a helyi célkitűzéseknek. Ez utóbbinak kivánatos volta, non vitatható ugyan, de viszont nem helyezhető az állam egyetemes érdekei elé. _ - Komoly a hitünk, hogy a vármegyék, városok és községek vezetői számot-vetnek az ország helyzetével és az elmúlt években történt^ sáfárkodással és maguk is belátják, hogy a gazdálkodásban a takarékosság elvének még tág tere nyilik. Bizton hiszem, hogy a most tető alá kerülő törvényes rendelkezésre tekintet nélkül is, de még inkább arra való tekintettel, ezen a téren lényeges változás fog beállani. - Mutassa meg a helyi önkormányzat az államnak, hogy alulról is lehet ^példát - dni felfelé ós mi,' akik idefent az állami gazdálkodás ellenőrzésére vagyxtfck ^hivatottak, örömmel fogjuk figyelembevenni ós felh.sználni r.z utmut tást és tanácsot. Meg vagyunk győződve arról, hogy ma sem^a magán.-? sem a közéleti gazdálkodásnak nincs égetőbb kérdése, mint a takarékosságnak következetésen és szigorúan való keresztülvitele. Következetes keresztülvitele nemcsak látszatintézkedésekkel, hanem olyanokkal, amelyek mélyén belenyúlnak gazdálkodás menetébe és amelyek épen azért fájni is fognak itt-ott, de r•a.xv műtétet elkerülnünk igazán nem lehet. ^