Hetikiadás, 1927. január-június
1927-02-08 / 6 [1511]
Ál talános nüveltség. irta: dr. Vasadi Balogh György orsz. gyűl, képviselő? Az újjáépítendő ország sok sürgős feladata között fontosságát tekintve első helyen áll az általános nüveltség színvonalának emelése. Szinte közhellyé vált már az a mondás, hojy kulturális fölénnyel kell országunk területi épségét elsősorban kivivnunk. Miben áll ez a kulturális fölény? Mily módon lehet ezt a magunk igaza mellett harcba állítani? Mily eszközök vaunak hivatva ezt a kulturális fölényt meg^gtereuteni? - Ha a nemzeteket osztályozzuk ; arra az eredményre jutunk, hogy vannak magas tudományos műveltségű s vának általános műveltségű nemzetek* Az első csoportba tartoznak azok, amelyeknél a tudomány, irodalom, művészet fényes eredményeket mutat fel, de a nép nagy tömege műveletlen, tudatlan, írni/olvasni se tud. A második csoportnál megjvan a magas szinvonalu kultúra is, de ahhoz viszont odatársul a tudásban fejlett tömeg is. Magyarországra egyik kategóriát sem lehet teljes ^egészében alkalmazni: a magas műveltségből is hiányzik valami, az általános műveltségből is hiányzik sok. Ennek a valaminek és ennek a soknak pótlása a legfőbb feladata a magyar közoktatásügyi politikának. Természetes, hogy ezt a pótlást csak céltudatos, következetes, jól átfontoltan és meggondoltan keresztü-O^itt programm alapján lehet megvalósítani, mert a kapkodás, ötletszerűség sehol annyira megneu bosszulja magát, mint a nevelés terén. Ugyancsak erősen megfontolandó ami pénzügyi viszonyaink közepette, hogy melyiket tartjuk elsősorban megválósitaudónak: a tudományos képzéste vagy az általános műveltség terjesztését, mivel a kettőnek egyidőben való munkábavételéhez nen elégségesek anyagi erőink. Ha ezt a kevés anyag: erot is elaprózzuk, a közmondás teljesedik be rajtunk: sokat markolunk és keveset fogunk. Az én felfogásom szerint, a., ni viszonyaink között az általános műveltség emelését kell munkálnunk, mert ezvalulról felfelé építés a termesztés egyrészt, másrészt pedig mai törpesegünkben nen kivána—; tos tömegesen gyártani az oklevéllel biró, de keresethez nen jutó kétségbeesett embereket, Szívesen belenyugszon abba, ha a nagyar kulturális fölény nen az angol, német, francia tudományos színvonal lefőz ősében, hanem a legszélesebb körű írni-olvasni tudásban nyilvánul meg. Az általános műveltségről tévedés volna azt hinni, hogy az az írni-olvasni tudós fogalmában kimerül, de még nagyobb tévedés volna abban a tévhitben ringatózni, hogy az az irni-olvasni tudás a kultúrfölény, amely igazaink érvényesít és éhez elvezet, Az általános műveltségnek csak az alfája az írni-olvasni tudás. Ennek^az alfának ninél szélesebb keretek közölt való elterjesztésére ujabb időkben erős munkát fejt ki a közoktatásügyi kormány az elemi iskolák számának szaporításával. De az^általános nüveltség fontosabb részének^ szakképzettségnek megteremtésére jófornán még semmi sem történt, annyira nem, hogy nég a tervek körvonalai sem bontakoztak ki. Pedig épen ezen a téren kátlene a ^leghathatósabb munkát kifejteni, nert az általános műveltség a kultúrfölény propagativ hatása, vonzó ereje a szakműveltségből származó több értékű termelésben,az ebből eredő jobb gazdasági állapotokban, könnyebb s emberhez illőbb megélhetési viszonyokban rejlik. Az elszakított területek lakossága elsősorban nemzeti érzésétől indíttatva vágyakozik az ezeréves nagyar egység helyreállítására, másodsorban azonban az fogja őt legerősebben idekötni, ha itt a jobb 'azdasági viszonyok jobb megélhetési lehetőségeket nyújtanak neki, Az elkövetkező idők kulturfeladata. hogy ezt a hiányt pótolja, hogy ezt a rettenetes űrt, mely a magyar nevelésügynél az elemi iskola s az egyetemek között tátong,egészségesen kitöltse.,- hogy ne csak a tudományos képzésre fektesse a súlyt, hanem a szakműveltséget terjesztő szakiskolákra is gondolj.on, értve alatta a mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet egyaránt j$Jni ^ideálunk nemzeti szempontból nen a /itudós Magyarország" hanem a szaktudásban erős, anyagiakban gazdag Magyarország. / „
