Hetikiadás, 1927. január-június

1927-01-25 / 4 [1511]

Száraz lábbelit gyermekeinknek! A téli évszak nedves hidege igen veszedelmes a gyermekek egészségére. A gyermeke-', t.gu az a veszély fenyegeti^ hogy az iskolába menet a nedves időben a viz a cipőjébe hatolhat, A nedves cipőben, kivált ha szük is, megfázik a gyermek lába és ettől átfázik az egész teste. Ez okul szolgálhat különböző meghűléses bántalmak, pl, nátha, torok és tüdőgyulladás keletkezésére. Sokan a vesegyulladást is meghűléssel hozzák összefüggése. Különösen fontc** ez a mai időkben.midőn a legcsekélyebb meghűlés is elegendő lehet arra, hogy segitsen az influenzának, megfészkelni magát testünkbe^, Az orvosok megállapították, hogy az átnedvesedett láb háromszor annyi meleget von el az ember testéből, mint az egészen mezitelen láb. Tehát még jobb egészen mezítláb járni, semmint nedves és szük cipőben, persze ez télen nem kivihető. Az oyosi tudomány bebizonyította, hogy testünknek szüksége van egy bizonyos fokú melegre, hogy a vérkeringés normális legyen, s hogy az anyagcsere zavartalanul végbemehessen, A zavartalan anyagcsere pedig igen fontos az egészségre nézve, mert általa válik ki a testből minden felhasznált és igy már nem odavaló anyag, Ha o. gyermek lába nedves, szük cipőbe van szoritva, a test melege alábbszáll, ez akadályozza a vérkeringést, lassabban megy végbe az anyagcsere s ezzel csökken a test teljesitő képessége. Vannak külföldön olyan iskolák, ahol meghonosították azt az előrelátó szokást, hogy minden gyermek egy pár száraz harisnyát hoz magával. Az^iskolában a nedves lábbelit leveti és pótlábbelit kap. Mire az iskolából távozni kell, a nedves cipő és harisnya megszárad. így óvják a gyermekeket a megbetegedéstől* Sok helyen a társadalom mozdult meg s a szegény gyermekek számára jó meleg papucsot vásárolnak és saétosztják az iskolás gyermekek között. így van ez például az amsterdami népiskolákban. Düsseldorf városában a községi hatóság szerezte be a meleg lábbelit, hogyha nedves cipőben érkező gyermekek az iskolában való tartózkodás alatt száraz cipőben legyenek. Délbajorország hatósága ezt már meghonosította. Ez intézkedés nyomán vlamennyi iskolában a gyermekek élénkebben tudtak az előadásra figyelni és jobban tanultak. Kivánatos volna, ha a gyermekekről való gondoskodás ebben a tekintetben is általánossá válna, ami azonban nehezen vihető keresztül, mert szegények vagyunk. Mégis különösen a külvárosi iskolákban és ott, ahol a gyermekek javarésze messze lakik, igen üdvös volna, ha jótékonyság, ^vagy az iskolafentartő intézmény bőkezűsége segítségével legalább egygar mel£ papucsot beszereznének. Ilyen módon a szegényebb, rosszabb cipoju gyermekek közül soknak megóvhatnánk az egészségét olcsó pénzáldozattal. Ez az iskola szociális munkája és manapság bizony erre is éppúgy áldozni kellene, mint az oktatásra. r' , — UJ