Hetikiadás, 1927. január-június

1927-01-25 / 4 [1511]

Szó les vonásokban ezt tartalmazza a memorandum. Az angol külügyi hivatal nem ringatta magát csalódásokban és előre kételkedett annak lehetőségében, hogy a washingtoni egyezményt aláiró hataInakkal közös deklarációt intézhetnek Kínához. Ha mégis kereste vclna ezt a megoldást, akkor minden egyes hatalommal külön tárgyalásokat folytatott volna, ahelyett, hogy ajánlatát egyszerűen nyilvánosságra hozta, mielőtt az érdekelt kormányokkal azt közölte. Nyilvánvaló, hogy az angol kormony egyedül tüntetni akart ezzel a javaslattal, hogy ennek révén a déliek kegyét egy csapást-a megnyerhesse, vagyis más szóval előzékenységet tanusitott a kantoniak irányában, A baj ott volt, hogy megfeledkezett arról, hogy a kantoniak az orosz ügynökök egyenes befolyása alatt állanak 6F egyelőre nem szabadithatják fel magukat ezek befolyása alól^és hogy végül is az egész kinai forradalmi mozgalom speciálisan a Kinában és Indiában gyakorolt angol befolyás és angol érdekek ellen irányul. Lehetséges, hogy az angol javaslat a jövőben bizonyos szimpátiákat ébreszt a kinai mérsékelt nemzetiek között, akik végül is uralomra kerülhetnek, de előrelátható, hogy a jelenlegi vezetők körében fagyos fogadtatásra találnak ezek az angol javaslatok, akik az ilyen előzékenységet csak gyengeségnek tekintik. December 20.-án, néhány nappal a dólkinai hatóságokkal való^tárgyalásra kiküldött angol miniszter elutazása útára Hankauban népgyűlést tartottak az angolellenes agitáció és bonkottmozgalom megszervezésére, Borodin elvtárs, vagyis igazi hevén Q-rünzberg lettországi zsidó bolseviki agitátor, szónokolt ezen a gyűlésen és a kinai nacionalista forradalom céljául az angol hatalom megsemmisítését és Csang-CsoLin-nak, az angolp^szövetségesének gyengitését jelölte meg. A raoszkvai politikai iroda már be is vallotta, hogy 12 millió dollárt előlegezett a kinai bcjkottmozgalom szervezésére. Szunjatsen fla, Szunfo kantoni polgármester felhivást intézett polgáriasaihoz, hogy nohigyjenek Anglia barátságában, ^mert az angolok mindig ellenségei voltak'a kinai forradalomnak. Felhívásában azt mondja Szunfc, hogy az angolok Kinában erőszakkal törtek be és tevékenységük mindig erőszakkal párosult. Most az angolok ellen támad fel Kina közös egyetértésben Indiával, a maláji szigetekkel, és Batáviával. Minden intézkedés megtörtént ezeken a területeken, hogy általános felkelés törjön ki, ami csak az angol uralom bukásával érhet véget, Ilyen tárgyaló felekkel bajosan lehet értelmes politikai megbeszéléseket folytatni. Ma még ezeket a forradalmárokat nem lehet elválasztani a hazafias kinaiak tömegétől, mert ez az elválasztás majd csak később, önmagától jön létre, amidőn a helyzet erre megérik. Minden időelötti kezdeményezés csak késleltetheti ezt az operációt. Azok az engedmények, amiket Anglia felajánlott, nevetségesnek tűnik fel olyan emberek szemében, akik azt hiszik, hogy megszabadítják a világot a brit impeiáalizmustol. Egyébként is hogyan bizhatnának ilyen gyors frontváltoztatásban. Az angolok előbb még Wu-Pej-Fut támogatták és Lampson angol megbizott miniszter c, déliekkel folytatott tárgyalások után Hankaut elhagyva Pekingbe visszatért, ahol rögtön Csang-Cse-Linnal tárgyalt. Ha a londoni kormány azt_képzelte, hogy sikert érhet el a kantoniaknál, akkor Csen-nek,a kantoni kormány külügyminiszterének jegyzékben közölt válasza után erre semmi remény sem maradhatott, A washingtoni egyezményt aláiró hatalamk közül egyedül Belgium csatlakozhatott az angol javaslathoz, Franciaország, mint elsősorban érdekelt ázsiai hatalom indokinai birtokait védolmezi és. válaszában elt^Jmeri ugyan a kinai nemzeti mozgalom súlyosságát és a Kinában veszélyeztetett ^európai érdekek fontosságát, mégsem lát elegendő okot a közbelépésre. Japán, melynek érdekei különösen északon összpontosulnak, szinten óvakodott attól, hogy csatlakozzék az angol javaslatokhoz. A japánok ismerik a kinaiak jellemét, s•kételkednek a jelenlegi válság közeli befejezésében és igy távoltartják magukat minden olyan lépéstől, ami a forradalomban levő nagy kinai köztársaság belső ügyeibe saló beavatkozás, látszatát kelthetné. Ha i^az az egyébként, hogy a nacionalizmus terjed Kinában,^akkor igaznak kell lenni'annak is, hogy az oroszokkal és a bolseviki módszerekkel szemben a gyanakvás is napról-napra fokozódik.