Hetikiadás, 1927. január-június

1927-05-31 / 22 [1511]

A termeszottudományi csodák századát éljüks ami ma merő képtelenségnek látszik, az holnap már mint magatél értetődő dolog, egé­szen természetes lehet. A kormányozható léghajók, a repülőgépek, a ten­geralattjárók, a drótnélküli táviró, a távolba fényképzés, mi~d még o­lyan abszudumoknak látszottak, amelyeknek p^fezta gondolatára is mosolyog­tunk . Ilyen mosolyogni való az a terv is, amely már meglehető­sen régóta izgatja az emberiséget s amely a Föld és a Hcld közötti ösz­szeköttetést célozza. Igen sokan gondolkodtak már Verne gyönyörű regé­nyének megvalósításán s végezte!: számításokat, dolgoztak ki ^elméleteket, hogy és miként juthatnának el a Holdba. Hisze:. a közelmúltból még emlé­kezne tünkben lehet a német Oberth és áz amerikai G-odart szándéka is, a­mely kevés hija, hogy a kisérletig el nőm jutott. Talán csak azért nem valósult meg, mert ;.em voltak elegendő anyagi eszközök és nem akadtak vállalkozók, akik ilyen kockázatos és kétes kimenetelű utazásra szánják magukat. Most azután akadt tizenegy mindenre elszánt orosz tudós, akik ugy látszik, megunva..: bevárni a szovjet csillagának letűntét, . ma-^i gasra törő vágyaikat a világűrbe való kirándulással szeretnék kielégí­teni. Mint az a-mtol és amerikai lapok híradásaiból értesülünk, állító­lag igen komoly /'?/' tervet dolgoztak ki s már meg is kezdték az előké­születeket, hogy utazásukat belátható időn belül megkezdjék. A tizenegy orosz hatalmas rakétát készit, amelyben nem­csak mindannyiuk számára elegendő férőhely lesz, hanem az ilyen esetleg tulhosszúnak Ígérkező kirándulásra szükséges kelléket is eliaktárózhat­ják. Ezt az óriási rakétát azután ugy akarják a Hold felé kilövetni, hogy azután útközben robbanó gázok segítségével a kereken négyszázezer kilométernyi kozmikus útvonalon mindig elegendő sebességgel haladhasson. A kifejtendő kezdeti sebesség hatalmas lökoerejévei akarják legyőzni a Föld vonzóerejét s a világűrbe kijut-i. Amig G-odart még csak két mért­földes másodpercenkinti sebességgel akart a Holdba jutni, addig az oro­szok másodpercenkénti hét mérfölddel számítanak és tiz óra alatt sze­retnének célhoz jutni. Ha tehát egy szép holdas estén este tiz órakor utro kelhetnének, akkor számításuk szerint reggel nyolc órakor már a Hold valamelyik kráterének lábánál reggeliznének. A szkeptikusok tábora termeszetesen igen nagy. Véleményük szerint ez a kisérlet már csak azért sem sikerülhet, mert a tervezett óriási sebesség követeztében még a földi légkörben olyan súrlódási hő fejlődik ki, amely izzásba hozza az egész csodálatos készüléket. Hiszen a világűrből a Föld légkörébe hasonló sebességgel érkező meteorok is lángra gyúlnak, elégnek. . _ . . Eleinte tehát a rakétának nem szabadna tul nagy sebességgel repülnie s ezt csak már akkor kellene a kívánt mértékben fokozni, ha a rakéta az éterbe jut. De tegyük fel - mondják az óvatos emberek, - hogyha ti­zenegy orosz a Hold felületén szerencsésen ki is köt. Az ott reájuk "várakozó viszonyok cseppet sem lehetnek barátságosak, mert csillagásza­ti ismereteink szerint ez en a szomorú égitesten aligha van levegő s igy életüket csak mesterséges belégzéssel tarthatják fenn. Ezenkívül a vak­merő turisták olya., éghajlati viszonyokra lehetnek elkészülve, amelyet ember már csak szervezetének alkatánál fogva sem viselhetne el. Tudva­levőleg a Holdon a nappalok és éjszakák két-két hétig tartanak, tehát min ien valósz inüsőg szerint nappal óriási hőbesugárzásóknak lennőnek kitéve /100-150 C fok/ é,.,jel pedig még . kétszáz fokos hidegekben is lehetne részük, tehát sokkal zordabb időjárásnál, mint a földi sarkokon, pedig az ember már ott sem birja ki a hosszabb tartó.zkodást. Viszont a legsúlyosabb kérdés az, hogy miként lehetne on­nan a Földre visszajönni. Mindezek olyan kérdések, amelyek miatt kizárt dolog, hogy az oroszok fantasztikus szándéka valósággá váljék.

Next

/
Thumbnails
Contents