Hetikiadás, 1927. január-június

1927-05-10 / 19 [1511]

Dohányzó csecsemők. A legfurcsább törpefaj. A napokban érkezett vissza Amerikába a washingtoni híres Smithsonian Institute által dr. Matthew W. Stirling fiatal caliíorniai tudós, az országos múzeum néprajzi osztályának ore, vezetése alatt a hollandi New Guinea ismeretlen területeinek és törzseinek felkutatására kiküldött expedíció másfél évig tartó sikeres kutató utjárul. Az expedició 1924 vége felé San Franciscoból indult New Guineába, mely Ausztrália északi részén van s a föld legnagyobb szigete. A szigetcsoportnak eddig jóformán csak a partvidékeit ismerte csupán a civilizált világ s mindössze pár mérföldnyi szélességü^csupán az a partok mentén vonuló földsáv, amelyet kellően ismer a világ. A sziget óriási, sok ezer négyszögmérföldnyi belső területet! azonban fehér ember eddig nem járta, mert fizikai lehetetlenség volt a vadonokba mélyebben behatolni. Legutoljára egy angol expedició tett erre komoly erőfeszítést, de sikertelenül, mert az ismert területen tul pár mérföldnyire már^olyan sürü vadon és olyan mocsarak és egyéb leküzdhetetlen akadályok álltak a kutatták útjában, hogy öt hét alatt mindössze öt mérdföldnyire tudtak beljebb hatolni. Hogy dr. Stirling expedíciója olyan szerencsés volt, hogy a végtelen vadonok szivébe is be tudott hatolni, az legelsösorban annak köszönhető, hogy ily tökéletesen még egy expedíció sem volt felszerelve. A kutató ut legfontosabb, legeredményesebb részét egy hatalmas amerikai hydroplánon tették meg. Ezer szerencséjükre a gép sohasem mondotta fel a szolgálatot, külömben" ha valahol bent kell leszállniok, anélkül, hogy a bajt megreparálni lehetett volna, hát a világ sosem hallott volna többé róluk. A sok ezer mérföldnyi légi utazáson azonban soha semmi bajuk nem volt'ggéppel, de mikor visszatértek, a pilótájuk, Hans H. Hoyte, lázba esett s pár nap múlva kiszenvedett. A riporterek természetesen megostromolták dr. Stirlinget, aki ritka szerénységgel elháritott magától minden dicsőséget az expedició nagyszerű sikeréért, minden érdemet a társai rettenthetetlen bátorságának és felszerelésük tökéletességének tulajdonítva, A jeles fiatal tudós a következőkben vázolta az^olvasóközönséget legjobban érdeklő részleteket az expedició felfedezéseiből: A sziget bensejébe/ít, sok száz mérföldnyire a partoktól, találtak egy törpe népfajt, auely civilizáltság tekintetében sokkal elmara**. dottabb, mint a pár évtizeddel ezelőtt Afrikában lelt törpe négerfaj. E felnőttek átlagos magassága négy láb. Ezek a kisemberek szakasztott olyan állapotban élnek, mint ahogy ezelőtt 50 ezer esztendővel az európai ősemberek élhettek, az úgynevezett kőkorszakban. Ezek az emberek inkább barna, mint feketebőrüek és többnyire veres hajúak. A férfiak legalább kétszer annyian vannak, mint a nők. Öreg, sőt idős ember nincs közöttük, miután az'idősebbeket kiirtják, Az a hitük, hogy halhatatlanok, tehát az emberölés nemcsak nem bün, de bizonyos esetekben kötelesség. Bár ez a torzs olyan elszigetelten él, hogy még az óslakó pápuák közül sem láthattak soha egyetlen egyet sem, a fehér emberek megjelenése nem keltett közöttük riadalmat, noha egy rettenetes madár hozta őket az égből. Igen barátságosak voltak a tudósokhoz mindvégig. A szokásaik tekintetében ezek a törpék egyedül állanak a világon. A szeszes italokat nem ismerik, ellenben a csecsemők ugy szivják a pipát, mint az anyai emlőt, A házassági,intézményt ismerik,, .de a házassági" ceremóniának » legfontosabb része, hogy a vőlegényt a törzsbeli férfiak leshelyből nyilakkal lövöldözik s neki ki kell tudnia kerülni a nyilakat alábukással, vagy felugrással. Ezért amelyik vőlegény életben marad, abból kitűnő férj lesz. a törpék véleménye szerint. Annyira furcsa itt minden, hogy még a kutyák is eltérő természetűek: - nem tudnak Jv. ugatni! A nők rövid hajat viselnek, ellenben a férfiak fonják ós fodornak a hajukat, $.\32^