Hetikiadás, 1927. január-június

1927-05-10 / 19 [1511]

Az öregk o r és a megfiatalodás. "Megvénülni csúnya dolog" azt tartja a régi mondás, de a természet elkerülhetetlen parancsszava elől senki sem tudja magát mentesí­teni. J?edig az öregség nemes elviselése, a változhatatlanba való szelid beletörődés mennyivel szebb dolog, mint a fiatalsághoz való görcsös ragasz­kodás, amit oly sok embernél látunk ma, különösen a - nők között, A mai kor furcsa jelensége, hogy az embereknek nagy része nem tud beletörődni abba, hogy eljárt felette az idő és talán nem vélet­len,^ hogy az orvostudomány is éppen most kezd élénkebben foglalkozni azzal a kérdéssel: visszaadható-e az embernek az elvesztett fiatalság, feltartóz­tatható-e a megöregedés és igy közvetve: elódázható-e a halál? Ea a kérdés csak annyiból állana, hogy az ősz haj, a^fogat-^ lanság, a reszketés és az öregkornak számos más, az elmúlásra emlékeztető tünete később jelentkezik majd az egyes embereken és a ráncosképü öregek helyett pirospozsgás nagyapák és nagymamák ringatják az unokákat,^de amel­lett a munkaképesség éppúgy csökken^­4 •••és elveszne lassankint a jövőben is, mint eddig az öreg embereknél,nem volna érdemes az egész kérdéssel sokat törődnünk. Amae az elgyengült'erőknek visszaszerzése, az életnek és még hozzá a munkaképes, tehát a közjavára szolgáló életnek meghosszabbítása oly nagy értéke lenne az emberiségnek, hogy/minden tudományos fáradtságot megérdemel. /ennek felfedezése ^Lássuk már most, hogy áll ez a kérdés orvostudományi szem­pontból. Régtől fogva rájött arra a tudomány, hogy az emberi szervezet egyensúlyát bizonyos anyagok tartják fenn, amelyeket a szervezetnek né­mely mirigyei termelnek. Kísérletek utján az is kiderült, hogy ezek' között az anyagok között /hormonoknak nevezik őket/ némelyik a növekedést, másik a súlygyarapodást, ismét másik az egészséges anyag-forgalmat szabályozza. Közelfekvő tehát az a gondolat, hogyha ezeknek az anyagoknak a termelését oly módon tudjuk befolyásolni, hogy *a csökkenést kivülról való bejuttatás­sal ellensúlyozzuk, viszont a szervezet egyensúlyát ezeknek az anyagok­nak a mesterséges egyensulybantartásával biztositjuk, végeredményben az egészséget tovább tudjuk fenntartani, az életet tehát meg tudjuk hosszab­bitani.Másrészt azonban, ha olyan mirigyeknek a hormonjait tudjuk a szer­vezetbe juttatni, melyeknek a működése a természetes elöregedés' kezdete­kor megszűnik, akkor ezt a folyamatot el tudjuk odázni, esetleg a már be­következett öregedést meg tudjuk állítani, sőt a Szervezetet vissza is tudjuk fiatalítani. (j/ Ezeknek az anyabknak tisztán való előállítása eddig azonban csal' kis részben sikerült, inkább csak azt tudjuk, hogy melyik mirigy mi­lyen munkát végez. Ilymódon nem a tiszta anyagot, hanem magát a mirigyet vagyunk kénytelenek némely esetben használni sebészi átültetés utján. A kísérletek azt mutatják bizonyos esetekben, hogy ez a tevékenység si­kerrel jár egyes egyensúlyzavarok meggyégyitásában. ugyanezt a meggondolást követik azok a tudósok, akik az el­öregedés ellen hatékony anyagnak a termelő mirigyét próbálják öreg embe­rek szervezetébe bejuttatni, hogy az elveszett hatást pótolják. Sokat ol­vastunk manapság a lapokban ilyen kísérletekről, amelyek azonban - sajnos ­nem állják ki a szigora, tudományos bírálatot. Nem biztos ugyanis, hogy a vélt mirigyváladék tényleg azonos-e azzal az anyaggal, amelyről feltéte­lezzük, hogy a szerveset fiatalságát fenntartja, de másrészt eleddig nem igen sikerült az átültetett mirigyet az uj szervezetben megfelelő műkö­désre birni, még ba az emberhez rendszertanilag közelálló állatfaj /pl. magasabbrendü majmok/ mirigyével próbálkoztak is. Ilyen módon előállott az az eset, hogy az elmélet nem iga­zolódott be a gyakorlatban. Nem. valósainü tehát, hogy hamarosan gyakorlati jelentőségre vergődhessek bármilyen jól reklámozott fiatalitó eljárás is, hanem továbbra is követnünk kell a régi módszert, amely félig-meddig mégis csak biztosítja a hcsszu életet és a szép öregséget. Ez pedig abban áll, hogy éljünk egészségesen, észszerűen, ha pedig elérkezik a halálnak ideje: tekintsük azt az életünk szükségszerű, természetes befejezésének.

Next

/
Thumbnails
Contents