Hetikiadás, 1927. január-június
1927-04-05 / 14 [1511]
14. sz. 1927 április 5. 40 Oldal. Kár tékonyak a patkányok. Sokféle utálatos állat van a világon. De valamennyi között, legalább is e sorok Írójának véleménye szerint, legutálatosabb a patkány. Ha e sorok irója arra gondol, hogy az őrültek között nagyon sokan vannak, akik dühöngeni kezdenek, mikor a képzeletükben megjelennek a patkányok, kénytelen az .őrülteknek teljesen igazat adni. A patkány azoiaan rendesen a prosperitásnak jele. A patkányok azokon a helyeken jelennek meg nagy számban, ahol van nekik bőven mit enni és olyan helyek vannak, ahol jól élhetnek. Emlékezetes talán, hogy a középkorban volt egy Hameln nevü német város, ahol nagyon elszaporodtak a patkányok. És pedig azért szaporodtak el, mert a hamelniek nagyszerűen éltek, kitűnő ennivalójuk volt és kitűnő házaik, ahol a patkányok természetesen kitűnően érezték magukat. A legenda szerint megjelent a városban egy ember, aki kijelentette, hogy ki tudja irtani a patkányokat nagyon rövid idő alatt. Ezért persze valami ellenértéket kért. A hamelniek természetesen füt fát Ígértek neki, mert hiszen mindenáron meg akartak szabadulni a rengeteg patkánytól. A titokzatos ember elővette a furulyáját és elkezdett azon valami bűvös dalt játszani. A bűvös hangokra minden oldalról köréje sereglettek a patkányok, minden púkból özönlöttek elő, végül már tele volt velük a piac. A titokzatos ember pedig megindult a folyó felé. Ment és fújta a furulyáját. És utána özönlött az óriási menynyiségü patkány. A titokzatos ember becsalta az állatokat a folyóba ós azok mind odavesztek. Mikor igy a megállapodásnak eleget tett, visszatért a városba, hogy a neki járó ellenértékét követelje. A hamelniek azonban nem adták meg, amit Ígértek, hanem a szemébe nevettek és ki akarták űzni ót a városból. A patkányüző ekkor nagyon megharagudott és újra elővette furulyáját. Es ismét megcsendült azon egy bűvös, titokzatos nóta. A nóta hangjaira azonban nem patkányok sereglettek köréje, hanem gyerekek. A város minden részéből jöttek a gyerekek, kicsik és nagyobbacskák és nem'tagitottak a titokzatos idegen mellől, aki megindult előttük és nekivezette a gyermekhadat egy hegynek. A hegy ketté nyilt előttük és 6 bemasirozott a titokzatos nyilasba a gyerekekkel együtt. Mikor az utolsó gyerek is eltűnt a nyilasban, a hegy ismét összecsukódott. Igy szól a régi német legenda. Termeszetesen nem szabad elhinni belőle egy szót sem. A cigányok azt mondják, hogy a patkányokatn ugy' lehet egy házból legkönnyebben és legbiztosabban kipusztítani, ha megfognak egyet és kiszúrják a szemét, aztán visszaeresztik a petkányaukba. Állitólag ettől a többiek annyira megrémülnek, hogy hai»y§tthomlok menekülnek még a környékéről is annak a háznak, ahol egy patkánynyal ilyen tragédia történhetik. Hogy persze / ebből mennyi igaz, azt nagyon nehéz lenne megállapítani. i.Jtntít Tény az, hogy a patkányok ellen állandóan irtóháboru folyik s bár biztos, hogy a f ..''•*'> jelenléte ^ .' - jele, biztos az is, hogy a patkány a fi _ i legnagyobu ellensége. Ha az emberek nem vigyáznak, összerágnak minden gabonát és felfalják még az apró baromfit is. As irtoharc tehát teljesen indokolt. Tény azonban az is, hogy az embernek ez az ősi ellensége ma is körülbelül olyan nagy számban támadja meg a munkájának az eredményét, mint évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt. Egyike azoknak az ősi ellenségeknek a patkány, amellyel- ugylát szikj még nagyon sokáig számolni kell. im — Lbr
