Hetikiadás, 1927. január-június

1927-03-15 / 11 [1511]

n ü L. X n X u. a a ». 11.szám. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR nJ . 1927, március 15. / Kszekció \j\ oldtl1A vasárnap története. Már állt a keresztény egyház és Krisztus tisztelete, amikor kelet és nyugat keresztényei még a régi trolidéhoz hiven, c. szombatot ünnepelték, a "befejezett teremtés pihenőnapjaként: régi törvény szerint munkaszünettel és ájtatossággal. Ezen a ponton három évszázadon keresztül nem volt különbség a régi vallás és az uj között, A vasárnap eredetében a »»dies solis", a Kapnak napja, közönséges hétköznap volt, a hét legeleje, amely azonban lassanként jelentőséget kapott, mert Krisztus feltámadásának napjaként emlékezett meg róla. A szombat ünneplése mellett aztán lassanként a hét másodúk ünnepnapjául tekintették a vasárnapot, ha erről nem is voltak hivatalos egyházi rendelkezések és örömnapként tartót* ták szarna hét napjai között. ( A vasárnap e jelentősége egyre erősbödött ős elő-^ ször Nagy Constantin ideje alatt, 321 március 3.-an, holmi tilalmak formájában kapjuk határozott bizonyítékát annak, hogy mindazokat az attribútumokat, amelyek eddig a szombat jelentőségét tették, lassacskán átvitték a vasárnapra. Ezek a tilalmak elsősorban a munka zünetre vonatkoztak. A Constantin idejéből való rendelet megállapítja a vasárnap ünnep voltát és nyilván a korinthusiakhoz intézett levelek egyikére és a kinyilatkoztatások könyvének egy idézetére hivatkozva, megszünteti a szombat tiszteletben tartását és a vasárnapot jelenti ki olyan ünnepnapnak, amelyen bizpnyos munkáknak szünetelniök kell. A Nagy Constantin idejeboli tilalom azonban nem vonatkozik általában minden munkára, erre vonatkozóan csak négy évszázaddal később III. Leó császár adott ki rendeletet. Attól kezdve azonban általános ünnepe az egész keresztény világnak és bár a reformáció, isteni .parancsra való hivatkozás nélkül, csak célszerűség kedvéért ^kivánta meg-^ tartani a vasárnap ünneplésének szokását és munkaszünetet,^ épen a református világban, főleg Angliaj Skócia ós ^szakamerika reformátusai között ünnepelték meg leginkább és legszigorúbb formák között ezt a napot. Az egyház diktálta munkaszünet változatlanul megmaradt g egészen a francia forradalomig, amely azonban megszüntette munkateljesitmény szempontjából a különbséget a hét többi napjai között és az egyházi pihenő között. Franciaországból e munkaszünet-megszüntetés tovább terjedt. Gazdasági okokból átvette Itália, amely megszüntette mindazokat a büntetéseket, amelyek eddig azokra szeltak, akik az ünnepnapok kötelező pihenését megszegik. S bár a vasárnap ünnepnap volt, ájtatosság és tomplombajárás napja, mint hivatalos munkaszühet, megszűnt. A szociális érzék ébredése, megismerése annak.a primitiv szükségletnek, hogy a legegyszerűbb^munkás is rászorult egynapi pihenőre, kapcsolta azután újból össze az egyházi ünnepet a szükséges munkaszünettel. A vasárnap, mint kötelező munkaszünet, Magyarországon meglehetősen fiatal intézmény. Bór többé- kevésbbé gyakorlatban is volt, magát a törvényt csak 1891-ben szavazta meg a magyar törvényhozás és Baross Gábor törvényjavaslatának, amely vasárnapra egyes kivételekkel minden munkát betilt, nagy és erós ellenzői voltak. A javaslatot mégis megszavazták. Az alkalmazottak érdeke volt itt döntő fontosságú érv. Ugyanez a törvény természetesen érvényben van ma Európa minden államában, egyesitvén az egyházi parancsot a gazdasági szükséglettel. Áir-