Hetikiadás, 1927. január-június

1927-03-02 / 9 [1511]

az ogysogespart. Rubinok István ós Temesváry Imre nyilatkoztai. A komány a minden oldalról megnyilvánuló kívánságok honorálásaQcépen elhatározta, hog^y az ország pénzügyi teljesítőképességének határain belül segélyben része siti azokat az eredeti hadikölcsönjegyzőket, akik hadikölcsönjegyzésük által vagyonukat elveszitették és súlyos helyzetbe jutottak. Valorizációról nem lehet szó, csak segélyről, amelynek módozatait most dolgozzák ki a népjóléti minisztériumban. A hadikölcsön segélyezés ügyéről munkatársunk beszélgetést folytatott Rubinek István országgyűlési képviselővel, az egysÉggspárt alelnökével, aki a következőket mondóttaS t Ugy a kormány,' mint az ogységcspárt a lehetőséghez képest igyekszik ezt a kérdést megoldani. Sajnos, ez is egyike azoknak a háború szülte bajoknak, amelyeknek 100 fo-os orvoslására gondolni sem lehet.. Még az inflációs időben, amikor nem számított, hogy tiz, vagy száz milliárddal több bankót nyomtak, könnyebben lehetett volna ezt a kérdést megoldani abban a formába:- is, hogy nagyobb százalék erejéig valorizáljuk a hadikölcsön kötvényeket. - Akkor ez nem történt meg és ma már ez a kérdés sokkal súlyosabb. Számtalan nehézség tornyosul az elé a megoldás elé, amelyet minden érdekelt kielégítőnek találna. Ha azonban ezt a megoldást választanánk, felborítaná az állam pénzügyi egyensúlyát és végeredményben az ország ujabb romlását idézhetné elő. - Mindenki érzi és tudja, hogy tenni kell vlamit és, hogy legalább a részleges, vagy átmeneti megoldás módját keresni kell. Ez a kérdés tovább nem odázható el és most már nem lehet levenni a napirendről.' Bármilyen nagyok is a nehézségek, meg kell segiteni azokat, akik hazafias áldozatkészségükkel sietcek a nehéz időkben az ország Segítségére és hadikölcsönbe fektetett vagyonkájukat veszítették el a pénz leromlása következtében, A segélyezés módjának megállapítása ős magának az 'akciónak a lebonyolítása igen nagy körültekintést igényel és azt a tervet, amelynek alapján a segélyezés elindul, minden oldalról nagyon meg kell vitatni. - Sajnos.előre tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen segélyezési akció elégedetlenséget is fog kiváltani, mert aligha lehet mindenkinek méltányos igényét kielégíteni. Jobb megoldás azonban egyelőre nincs és igy jobb híján ezt is el kell fogadnunk. Hangsulyoznuk kell azonban, hogy az egységespárt ezt a hadikölcsön segélyezést nem tartja olyan intézkedésnek, amellyel a hadikölcsön valorizáció ügyét véglegesen el lehetne intézni. - Ha eljön az az idő, amikor az ország teherbíró képessége ezt megengedi, sürgetni fogjuk a hadikölcsönök ügyének végleges rendezését. Bízunk abban, hogy a kormány, ha elérkezik ennek ideje, közmegelégedésre fogja elintézni ezt az ügyet és azok a magyarok, akik az államnak adták kölcsön pénzüket, nem fognak kárt szenvedni. A párt nagy többségének az a felfogása, hogy az ősi jegyzők közül lehetőén azokat is meg kellene segiteni, akiknek nyomora olyan nagy mértékű volt, hogy a pénz leromlása után még azért a pár fillérért is kénytelenek voltak megválni hadikölcsönkötvényeiktői, amennyit a spekulánsok adtak érte. Ennél a kérdésnél csak azt nem tudom, meg lehet-e állapítani, hogy ki mikor adta el hadikölcsönkötvényoit. Mert^természetesen voltak olyanok is, akik még abban az időben adtak tul kötvényeiken, amikor még ugyanolyan volt a pénz értéke, mint amivel vásároltak. Ha tisztázható valamilyen módon oz a kérdés, akkor juttatni kell segélyt azoknak a volt kötvénytulajdonosoknak is, akik kényszerből nagy veszteseggel adták el kötvényeiket. Munkatársunk a hadikölcsön segélyezés ügyében beszélt Temesváry Imre kincstári főtanácsos, országgyűlési képviselővel, a költségvetés főelőadójával is. aki a következőket mondotta: - Kétségtelen, hogy a hadikölcsön segélyezést, mint az . egyik lehetőséget el kell fogadnunk. Kétségtelen azonban, hogy alkalmas időben ^tovább is kell mennie az állomnak a hadikölcsön összegek visszatérítése terén, nehogy a nép bizalma az állam iránt meginogjon. fa^