Hetikiadás, 1926. július-december
1926-08-31 / 35 [1510]
Kereskedők a szövetkezetek ellen. y Az OMKE kezdeményezésére a Kereskedelmi Ipar Kamarával együtt Szent István hetében nagygyűlésre jöttek össze az ország ipa-" re sai és kereskedői, hogy tiltakozzanak a szövetkezetek állami támogatása ellen. A gyűlésen, melyen az orszfg különböző részeiből mintegy 1Í500 kereskedő vett részt|elkeseredett hangok hallatszottak a szövetkezetek állami pénzzel való támogatása ellen, élesen birálták a beruházási pro gr aminőt'* amelyben 20 millió aranya-koronát sz'ntak a szövetkezetek támogatására. -Követelték továbbá a kereskedelem törvények novolláris uton való megváltoztatását, hogy el kell tiltani a szövetkezeteket attól, hogy másoknak, mint tagjaiknak árusíthassanak Tagadhatatlan tény az, hogy a kereskedelem Magyarországon ma nagyon nehéz helyzetben van. lünnek oka azonban nem kizárólag a szövetkezetek működésében, vagy abban a módban keresendő, ahogy a kormány ezeket a szövetkezeteket támogatja, sőt ez osak nagyon kis százalékban lehe t, előidéző je annak a szomorú helyzetnek, amelyben a kereskedelem legnagyobb része van. Való az, hogy a kormány jelentős hi t_.ekkel támogatta a szövetkezeteket, de a kereskedőknek is be kell látniok, hogy az állam.nem nyújthat "segély t . egyes kereskedőknek, leül önösen nem azoknak, a: N ^__^ * . . leginkább rá volnának szorulva a kölcsönre; és ^Ét^é^knek leginkább jogosak a panaszaik a szövetkezetekkel szemben: a kiskereskedőknek és különösen a vidéki kiskereskedőknek. Sokkal helyesebb dolog volna, ha a kiskereskedelem maga is szövetkezetekbe tömörülve védelmezné meg saját érdekeit és igy egyúttal követelhetné a maga számára is mindazokat az előnyöket és kedvezáánke t, amiket a szövetkezetek kapnak. Magában véve a szövetkezeti eszme oly egészséges és üdvös, hogy azt mindenkinek pártfogolnia kell, aki a nagytömegek érdekeit tartja szem előtt. A'szövetkezetek között is vannak olyanok, különösen azok-között, amelyek a háború után kenyérnélkül maradt menekült, vagy állásukat vesztett tisztviselők tömörüléséből alakultak szövetkezet elmek alatt, amely éknek kere ske del- mi szempontból létjogosultságuk vitatható. !?zt azonban nagy tévedés volna a többi egészséges és nemzetgazdasági érdekeket szolgáló szöv -ttkezetekre ált alánosit ani . A szövetkezetek nagy részét a gyakorlati szükség hozta létre. Ezek között kell első sorban megemlíteni a szövetkezeti raktárokat. A vidéki terménykereskedők nem tudtál: lebonyolítani a gabonakereskedelmet albán a mértékben és olymódon, ahogy azt a termelők millióinak érdeke megkívánta volna A gazdaközönség tájékozatlansága folytán gabonanemüjét sokszor olcsó áron vesztegette el. A spekuláció ügy? s együttműködésének követkéz- '• tében aratás után, amikor pénzre volt szüksége és terményeit el kellett adnia, mindé g alacsonyak voltak az 'rak s mikor már más kézen volt a termény, egyszerre nagyobb lettaz értéke. #zt a helyzetet megakadályozni feltétlenül szükséges volt. A szövetkezeti gabnna'faktár. arra való, hogy a gazda nagyobb és olcsóbb kölcsönt kaphasson az árujáért, mint a kereskedőtől kaphatna a ne legyen rászorítva ar-. ra, hogy kénytelen legyen terményét minden ár.on eladni. Ugyan ez a helyzet a többi mezőgazdasági értékesítési szövetkezeteknél. A termelőnek érdeke, hogy terme Ívé ny eí t ' miné 1 ke dvezőbb • ár fo ly amon értékesítse, viszont a termelő a legritkább esetekben rendelkezik azokkal az ismeretekkel és kapdso latokkal, amelyek a kedvező értékesítésnek múlhatatlan előfeltételei. Minél több kézen jut el valamely dikk a fogyasztóhoz, ann-1 drágább 1--sz az áru s minthogy a fogyasztói árakat egységes világpiaci alakulások szabályozzák, a sok kézen; keresztül ment áru drágább lesz, tehát az áx>kül önbe ze tet a közvetítő kereskedelem a termelőnél keresi meg. Ugyancsak a közvetitő kereskedelem kikapcsolásának szükségessége hívta életre a fogyasztási szövetkezeteket is. /folyt köv ./
