Hetikiadás, 1926. július-december

1926-12-28 / 52 [1510]

A veranda £elől lépé?' k hallatszőttek. A negyepó jött bc a korthŐl-. R±s cso^o friss pírcs r tke t hozott. - Nézze, naga zsémbe s f i hérné p, alt hoztam magának? mut -.tta föl diadalmasan nagyanyó felé . - A cselédek azt aondták, nincs több, én meg né g.i s találtam. Nagyanyó fölrezzent, föléllt, odatipogett nagyapóhoz, fölomolte a.z öreg ur balkezét és könnyes hé Iával csOkclt a meg a ki su j ját A kislány tágranyi lt szenm-1 nézte. - Tst:n-a, - suttogta- nrgy-.pO volt... hiányaik a kisujja utclsó perce.... Na.gy.apO megütődv-- nézett neryrnyOre, aztán magéhoz húzta /épen a. szivéig ért!,/ és röstelkedve modta: - De anyóka! HV't még mind1

'g? F.s megcsókolta szótlanul nagyanyó ezüstös fejét. Az p< d^g csendesen súgta: . - Látja, látja? Mégánf n.-. a engedte föladnom az érmeiégitőt* Hát akkor hogyan háláljam ae 3 mindhalálig a kisujj-r't, ha. ennyi gondoskodást sem fogad el tőlem".... Nagyapó lehorgasztotta bűntudatos fej'ét. Ott kint, a. virágos fákon vidám rig° rikkantott nagyot. T

i t okt 2r t

ás. - 3ugL.no Ütnuel. Ml drága kedvesei neve, Ne mondja, meg bar'tnak ajkad; A pir b-í bőrre festene, Ha ci ebe r•? d n .vetne rajtad. Ne voád soha. pepirra sem, Ha. hiv a. Mussa alkotásra; C, mert kíváncsi, sanda szem Írásod, ugylehet, vigyézza. Jérvén a. tenger-gátakat, Ne ródd a süppedő homokra; A szendertöl is óvd magad, Mert álmaidnak elsusogja.. "gyeiÍj a k^s virágra is, Mely dus hej-'ból főidre siklctt;

r S a fájdalom ha sirbe visz, Ne bi zd a. sirr- sem a titkod. — ^ert nincs hü lclkü cimbora Es nincs vir

r

'g, emly ne fecsegne; Olyan pepirt se lelsz soha, Me 1y tétko k őrizője 1enne; Az ár Sietni n« m szeret, Nep mo ssa el betid, elárul; Nem mély eléggé,szendered S a sir: elég jól az se zr'rul.