Hetikiadás, 1926. július-december

1926-12-28 / 52 [1510]

Mezőgazdasági tanulságok. Az 1926-iki év végén járunk és mérlegre tehetjük^ennek az esztendőnek mezőgazdasági tanulságait is. AZ elmúlt ev agrártörténetéhen két főjelenség figyelemreméltó. Az egyik a gabona rendkivül^rendszerte- \ Isn árfejíődése, amely a legfeltűnőbb ingadozásokat a buza árában mutatta. A legnagyobb ás a legkisebb búzaárak, illetve a idéki és a budapesti árak közt az"" aratástő I őszig 10C-120 ezer koronás eltérés ^is mutatkozott, ami igen súlyos vesztesége azoknak a termelőknek, akik kénytelenek voltak a gyors értékesítésre. A másik fontos jelenség az állatpiacon mutatkozott, még" pedig ugy a belföldieken, mint a külföldieknél. Exportpiacaink bizonytalanokká valtak télbe a külföli,versenySeglepetééivel és más zavaró körülményelvei. Ennek hatása folytán belső piacainkon megtorlódott^az állatkinálat, amely mindenütt, de legkivált a lóértékesitesnél már-már a krizis jeleit mutatja. Agrár országnál, amely gabonájából és állataiból él íxeg, a fenti értékesítési bajok méltán okoznak súlyos gondot. Hozzá kell még tennünk, hogy amagyar földbirtokban rejlő tőke az év folyamán csökkent,^ amennyiben a földek ára 25 -30, sót 40 $-kal esett egy esztendő leforgása alatt. Ezzel arámyban gyengült természotese-r. a hitelek fedezete,^ ami viszont maga után vonta*á lappangó hiteluzsora fel-fel lobbanását, A nemzeti vagyon alapjainak gyöngülését jelenti az a most közzétett hivatalos jelentés is, amely szerint al lati-ét számunk csökkent a mult esztendeivel szemben, bár a mult évi szám sem érte mog a békebeli niyót.Még szerencse, begy gabonatermésünk sikere az .értékesítés bizonytalansága közepette is kiegyensúlyozni segitett a*mérleget. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt évben fenn tudtuk tartani nemzeti jövedelmeink standarját,^ami örvendetes bizonyítéka mezőgazdaságunk életképességének és szolgáltató képessegének. Ez nagy fontosságú, mert lakosságunk fogya^ztóképessége, illetve fogyasztása jelentékenyen növekedik, ami önmagában örvendetes körül: mény, csak gondoskodni kell, hogy azt, amit a világpiacokkal szemben kereskedelmi mérlegünk passzivitásának tanúsága szerint elkeltünk, a magunk termelésével ellensúlyozzuk, iáitalában megállapítható azonban, hogy a belső és külső termeléssel szemben lakosságunk oly nagy igényt támaszt, amivel a munká'éól eredő nemzetgazdasági gyarapodás nem tart lépést .A statisztika szerint rohamosan nő például a főváros és'a vidék húsfogyasztása.1923-ban • 854,000. sertést vágtak a belföldön, az idén pedig szeptember végéig már 1.4 milliót. Ugyanigy növekedett a marhahús fogyasztása is. A külfölddel szemben támasztott nagyobb fogyasztási igényiünkre vall , hogy dacára kivitelünk növekedésének; külkereskedelmi mérlegünk passzivitása a tavalyi állapottal^szemben mintegy 50 $-al növekedett. Mindez azt mutatja, hogy igényünk már nagyobb,de ezt a magunk munkájával még ellensúlyozni nem tud— ^éhány odavetett adatb 1 látszik, hogy milyen roppant munka vár a mezőgazdaságra. Ez a termelő águnk az, amelynek segélyével a külfölddel szemben való kereseti lehetőségünket fokozni tudjuk.Es fokoznunk is kell, mert a külföld kereseti lehetősége szemlátomást növekszik velünk szemben. Ennek oka, hogy azok a szomszéd államok, amelyek bennünket körülvesznek, ügyes és agilis^kereskedelmi politikájukkal és vámpolitikajukkái^többékevésbbé kitudták zsákmányolni a folyó évben a magyar mezőgazdaságot. Láttuk, hogy milyen müv.szettel és tőke~*íö lénnyel csinálta ezt föle; Csehország velünk szemben, Taktikája az ijesztgetés volt. állandóan azt igei getéék^Prágábél, hogy elzárkóznak előlünk, leeresztik a minimális vámok sorompóját, svamig fenyegettek, egyre habzsolták a magyar termést, s ipari lakosságuk élelmezését, a magyar mezegazdaságtól elvont haszonnal is segítettek alátámasztani & szokol értékét..... Az elmúlt évnek ez a legfőbb tanulsága, ebből azt a következtetést kei: levonnunk, hogy a^jövoben még éberebben kell megvédelmeznünk a magyar mezőgazdaságot a kissákmányoló törekvésekkel szemben. Most egy világgazdasági harc ,kellős közepén vagyunk, amelyben az győz, aki pénzénak megoltalmazását tovább birja kitartással és lélegzettel, össze kell szedni minden erőnket és ügyességünket hogy a r nk várü uj történelmi korszakban pénzünk állandóságát biztosítsuk. Ebből a célból fokozni kell termelésünket^állattenyésztésünket, fejlesz teni kell mindkettőt az exportképes minőség irányábans meg kel szervezni piacainkat.Ez nemcsak a magyar mezőgazdaságnak, hanem a magyar kormányzásnak^és a magyar politikának is fontos feladata.Ez a j vő kérdése, amelynek sikerét később élvezzük, de alapjait ma kell munkával biztosítani. 4 a t