Hetikiadás, 1926. július-december
1926-11-03 / 44 [1510]
Próbaházasság. ______ _# — f>u-v>^s*fr- angolországi puritánok idei kongresszusukat *3S_v. tartották _eg Northamptónban. A kongresszus alaposan, megvitatta a hitélet minden ágazatát s igy többek között szóbakerült a házasság is. Ehhez a problémához dr. Mary Soharlieb Írónő,szólt hozzá. - Na áltassuk magunkat,- mondotta _• többek között Mlss Mary - az a házasság, amelyben az emberek most élnek, nem tökéletes intézmény, holott Isten tökéletes intézménynek teremtette. Az emberek kezében azenban elromlott s ha némán tűrjük, akkor még jobban el fog romlani. Nr-künk az a kötelességünk, hogy megmutassuk azt az utat, amelyen a házasságot ismét ideális magaslatra lehet emelni. A szőnoknő kifejtette, hogy ő ezúttal csupán a házassági probléma egy pontjával óhajt foglalkozni, ez pedig az, amely a házasfelek kölcsönös nem ismerésére vonatkozik* - Hogy keletkeznek általában a házasságok ? - vetette fel a kérdést. Rendszerint ugy, hogy a fiatalok valamilyen módon megismerkednek s azután hébe-hóba találkoznak. B találkozások során megállapítják, hogy sze-retik egymást, megtörténik az eljegyzés és azután a házasság. A házasság megkötése után azután bámulat-* tal veszi észre az egyik is, é másik is, hogy csak most kezdik igazában egymást megismerni. Olyan tulajdonságok kerülnek felszínre, * amelyekről eddig nem tudtak s mind á ketten döbbenettel kérdik hát ez az, akivel én egész életre összeadtam magam ? Hiszen ez egészen más lény s egyáltalában nem hasonlít ahhoz, akit a házasság előtt megismerni tanultam. Nem lehet százaüékot mondani, de bizonyos, hogy igen sok tragédiának ez a .nemismerés az oka. S ezen nem % is lehet csodálkozni, ha megglflldoljuk, hogy az az ismeretség, amely a házasságot megelőzi, korántsem elégséges az alapos megismeréshez. Mert hegy történik tulajdenképen az ilyen ismerkedés? - ügy, - válaszol a kérdésre Dr. Mary Soharlieb - hogy az egymásnak tetsző fiatalok zsurc színházban, jégpályán, teniszpályán és kirándulásokon találkoznak. Szinte^mondani sem kell, hogyra kisasszony a legszebb ruháit veszi fel, olyan széppé alakitja át magátm amilyenné csak lehetséges és a fiatalur^is megborotválkozik és igyekszik mindé] visszatetsző momentumot magáról eltüntetni. Ugyanez a törekvés lelhető fel a beszédben is. Nem magukat adják a fiatalok, nem a bensőjüket teritik ki egymás előtt } hanem az egyiknek is és a másiknak is azen jár az esze, hogy meghoditsa, lebilincselje és magáhű^s láncolja a másikat . Ilyen körüléények között nem " _.. csoda, hogy egészen más ember válik mind a kittéből - épen ugy, mint mondjuk az. az ügynök, aki a portékát rá akarja sózni valakire, egészen másképen viselkedik az eladásnál, mint a saját otthonában vafey klubjában. - De amikor a ''vására megtörténik, nincs többé szül ség ezekre a poziturákra és egyszeriben megjelenik az igazi én. Most már nincs szükség a hOditáshoz szükséges alakoskodásra, most már visszazökken minden a régi kerékvágásba és azt lehet mondani, két uj ember áll egymással szemben. Magától értetődik ez a két ember még nem ismerinegymást s csak most kezdődik az ismére* ség, vagyis akkor, amikor a házasság már megáldatott. Ugy^lehet,hogy a ké t Idegen ember azt találja, hogy ok nv.m egymáshoz valók s amikor ezt megállapitották, megvan az anyag a családi tragédiára. - Hogy ezt elkerüljük- javasolta Miss Mary - éri azt ajánlom, valósítsuk meg a prőbaházaeságok intézményét. /Folyt.köv./
