Hetikiadás, 1926. július-december
1926-10-26 / 43 [1510]
Még mindig élo'ősvilági szörnyetegek. Fekete tengeri 'gyikok a Galapagosz szigeteken. Eddig, ha valaki tanulmányozni akarta az özönviz előtti világ állatainak alakját és az ősvilági szörnyetegek termetét, a muzeumokba kellett mennie. Ezentúl azonban ez már nem szükséges. Elegendő,^ ha egyszerűen a G a iapagosz szigetekre utazik, ott az egész természet, még a csuszó-mászó állatok kószákéban van. Egyébként ezek a szigetek elég mossze feá<;#,enek. A galapagosz szigettenger ugyanis egy kisebby körülbelül •. ötven-hatvan szigetből álló szigetcsoport, A Csendes Óceánban közbet lenül az egyenlítő vonalán esik 95o kdlométernyire Equador állam partjaitól,,ahová tartozik államjogi szempontból is. Ezt a^szigetcsoportot, már 1535-ben felfedezték, mégis teljes 3oo esztendőbe került, mig az első természettudós és pedig nem kisebb ember, mint maga Darwin eljutott a szigetekre, ahol óriási tengeri gyxkokat talált. Ezeknek a külsejéről és életmódjárdl közölte D a rwin az első tudományos leirástAz éta csak mostanában került arraXelé ujabb tudományos kutatótársaság, amely ezeknek a szigeteknek külö$eggeit beható vizsgálat alá vette. Ezek a vizsgálatok egész sor érdekes eredményre^vezettek és azt bizonyítják, hogy a földkerekség egyik olyan darabjáról van szó, amely kétségen kivul az özönviz elő££i élet jellegzetességeit mutatja. En-ek a tudományos vizsgálatnak az egyik^legérdekesebb asseménye volt az óriási tengeri gyikoknak ujabb felfedezése, melyekről most megállapították, hogy természeti ritkaságok és egyúttal relytélyes lények, A kutatátársaság az egyik szigeten épen sátort állitott fel, mikor megpillantottak egy tengeri gyikot, amely útjukat keresztezte. Az állatot először kis fókának, T ,. vagy tengeri kigyónak vélték, de mikor a többi utazó is odalépett a szörnyeteg közelébe.megállapitották, hogy feketestengeri gyik került a szemük ele. A gyikcm a tengerben olyan ritkaságok, mint delphinek az ••• édes vizb#n, vagy éneklő madarak a patakban, A hatalmas csuszó-mászó az egyik mély sziklahasadókba osont de ugyanakkor egy másik bukkant elő és felmáasot egy lapos láva sziklára. Az egyik kutató elkapta az egyik gyik farkát és húzni kezdte kifelé, de ötpercnyi erőfeszités után belátta, hogy lehetetlen az állatot rejtekhelyéről kihúzni. Végül is többek segítségével sikerült legyőzni a sziklába kapaszkodó tengeri gyik karmainak mesés erejét. Felületes szemlélet után a tengeri gyíkokat feketéknek vélték s csak később, rmikor a tenger vize elpárolgott testükről, látták, hogy az állatok sötétszürkék és fejüknél valamivel világosabb színezetűek. A legnagyobb gyik hossza 120 cm és külső alakjuk óriási gyíkhoz hasonlitott, melyek félelmtftes karmaikkal ijesztőleg hatottak. Különös, fptmátlan, emberi -kezekhez hasonló gyiklábaik vannak és habár egyáltalában nem azt a benyomást keltik, mintha emberekkel barátkozó hajlamuk volna, szelidségül^ bámulatosan nagyfokú. Csodálatos szolidságuk arra mutat, hogy Ősidők óta veszélyeket nem ismerő életet éltek. Egyébként nyéjakban élnek, a kutatók egészen szabályos, nagy gyiktclepeket figyeltek meg. De a part mentén haladva háromnégy-öt kilométer távolságra elszórtan helyenként rendesen^találhatc.^ egy-egy sütkérező, vagy pedig teljes elvonultságban táplálékot kereső magányos tengeri gyik, A csoportosan együtt tartózkodó állatok általában majdnem mind egyforma nagyságúak ós egyforma idősek. A tengeri gyikok rendes napi élete egészen egyszerű. Az éjszakát barlangokban töltik és ha a nap kisüt, reggel 8-9 óra tájban előbújnak és megvárják az apályt. Akkor lassan a hullamtorlódás helyére másznak és ott. mint valami mezőn, legeelészve megtisztítják a helyet a visszahúzódó' tengerviz nyomán ott maradt kicsiny tapadóskagylóktól. Azután csaknem az egész napot heverészéssel és.hapon sütkérezéssel töltik, a kedvenc szikláikon elhelyezkedve, ahová a tenger vize nem ér el. Egészséges, mély álmuk van és csak ritkán ébrednek fel a közeledés neszére. A gyikok egyszerű életében előforduló ver.ekedések és szerelmeskedések lebilincselően egyszerűek és alig különböztethetők meg egymástól. A gyik ugyanis feláll hátsó lábaira, néhányszor eiőteljesen bólint a fejével és ennyi az egész, amit a kutatók az ujonnazt felfedezett ősvilági lények erotikájáról megfigyelhettek.
