Hetikiadás, 1926. július-december

1926-09-21 / 38 [1510]

Régi a közmondás és az igazságnak is megfelel, hogy: kí korán kel, aranyat lel. A korai felkelésnek legfontosabb feltétele, hogy idején le feküdjünk le. A kettő a legszorosabb összefüggésben áll -egymással. HE minakettőhöz ragaszkodunk, nagy mértékben járulunk hozzá egészségünk, boldogságunk és életerőnk növeléséhes. Nincs olyan >ossz szokásuk a civi&izált népeknek, amely nagyobb k'rt tenne az emberi egészségben, mint a késői lefekvés és a későn kelés, egyszóval, mint a rendetlen és rendszertelen alvás. Ez nagy mértékben j^rul hozzá az idegbet -jgségek kifejlődéséhez. S

2

éltében-hosszában idegességről panaszkodnak az emberek. A rendszertelen alvás, a ki nem elégi tő éjszakai pihenés az oka sok tekintetben annak, ha az anya bosszús és mérgelődik gyermc keivil; ha az apa hibákat talál r csal ádtagj álnak dolgában és oka annál is, hogy az üdülőhelyek, szanatóriumok és kórházak mindinkább megtelnek kimerült idegzetű emberekkel. Az idegességnek egyik legelső tünet3

, hogy korán réggel kellemetlenül érezzük májunkat. Üzen a bajon sokan agy akarnak segiteni, hogy későn kelne' fel és különb' son^ha elég frissnek érzik magukat, későn is feküsznek le. A

m ha egyszer abbahagyj uk a legszigorúbb rendet az alv's tekintetében, ajtót nyitunk az álmatlanság gyötrő hantáiménak. Korunk társadalmi, életét joggal vádolhatjuk azzal, ho gy éjjeli nyugalmunkat megrontja. Hány sz or tar tünk merő szórakozásból vagy élvezetből oly éjszakai összejöveteleket, melyek a hajnali órákba nyúlnak. A késő lefekvésnek azonban me 3 van az a hátr•'nya, hogy megtámadja és tönkre teszi idegr en dsz r ünke t. Ke feledjük, hogy a leghelyesebb, ha korán reggelre mí'r k: pihentük magunkat és idején talpon v-.gyunk, hogy munkánkhoz foghassu: A hajnali o.ra a legalkalmasabb a komoly munka, megkezdésére, mert agyunk, idegeink és izmaink teljesen ki vannak pihenve az éjszakai alvás után. Amikor már elhasználtuk munkaerőnket, ujabb pihenésre, ujabb nyugalomra van szükségünk. Ha azonban ezt a nyugalmat -megvonjü magunktól, ha munkánkat kim< rültsé günk ellenereje folytatjuk, akkor oly követelmények elé állit juk i d.-: ;oinke t, amelyek felülmúlják életerőnk teljesítő képességét. / Kétségtelen, hogy ugy testig mint szellemi tevékenységünk minden reggel újult erővel indul meg. Az a társadalom boldogul legjobban, ahol koi a reggel fognak munkához és nao/nyugta ut'n csakhama pihenőre térnek. Aki ? -m, r .:e g; zokje , hogy á no n r 'gj 1 ugyanazon ér'be keljen f ö i éz k z 1 j e 40 j munkáját, .-.ni.c-.k ne-a kell i de gr onds zer ét azzal tönkretennie, hogy elhanyagolt és ennek következtében feltorlódó felad at legnagyobb sietséggel, kapkodással és f ö lület e ssé g ge 1 i té zze el. -Felettébb szükséges, hogy ez irányban is megedzük és meg acélozzuk akaraterőinket. He féljünk, hogy a rendszerességhez Való szi ' goru ragaszkodás ártalmára lehet; idegei nknek . Jllenké sőleg . a rendsze res életmód következtében ide geí nk megeaződnek, egészségünk ueglzmoS dik és elég időnk marad, hogy az él 't örömeit, szabadságát és boldog sá.g át élvezhessük.