Hetikiadás, 1926. január-június

1926-06-15 / 24 [1508]

A toro kgyuladáso k jelentőségéről

,

. Irta: Kov*ács József dr. egyetemi tanár. A gyakrabban előforduló betegségek egész sora nnnan ered, hogy a közönség • vagy egyáltalában nem, vagy tévesen van tájékozva ezeknek a betegségeknek kórszármazása felől. A múltban is és épp igy ma is, minduntalan találkozom a kórházi osztályomra fölvett solep. zületi gyuladásban, különböző heveny' szivbántalmak** ban és némely vesegyuladásban szenvedő beteggel , *ki egyáltalában nem :ad fölvilágositást adni megbetegedése tulajdonképeni kezdetéről és csak aikor behatóbban kezdek érdeklődni megbetegedésük körülményei és előzményei leránt, hogy nem voltak-e a közel múltban ^megfázva, nem volt-e torokgyuladásuk, kezdenek arra visszaemlékezni, de rendszerint azzal a megjegyzéssel, hogy ez már régebben, 2-3 hét előtt volt és azóta ők már rendben voltak és dolgaikat is végezték. Mi ennek a feltűnően gyakori tapasztalatnak az alapja és •magyarázata és milyen gyakorlati következtetéseket vonjunk le belőle. A garat és orrgaratüreg kedvelt tartózkodási helyét képezik több olyan baktériumnak, mely ek normális viszonyok között gazdájukra úgyszólván ártalmatlanok, melyek^azonban rájuk nézve kedvezőbb viszonyok mellett veszedelmes támadó ellenséggé képesek megerősödni é s föllépni. Ez kétféle módon követ kezhetik be: vagy ugy, hogy a szervezet egészben véve elgyengül célszerűtlen életmód által, vagy ugy, hogy csak helybeli sérülés utj^n, legrosszabb persze a helyzet, ha mind a két tényező szerepel. Minket ezúttal a helybeli sérülés kell, hegy elsősorban foglalkoztasson. Nagyon régi orvosi tapasztlat, hogy egyes betegségeket rendszerint megfágás, átázás szokott megelőzni és ezért összefüggésbe is hozták ezeket egymással és ilyen betegségek keletkezését meghűlésre vezették vissza. Klinikai .ész letekből és állatkisérleti megfigyelésekből egyaránt kiderült, hogy egy betegség,.egy fertőzés létre jövetelénél. lefolyásánál és kimenetelénél nemcsak a fertőző baktérium támadó erejének, hanem a szervezet és egyes alkatrészei ellenállási képességeinek, fogékonyságának, diszpo zici ó jának is döntő szerep jut. i De viszont ugyancsak a modern természettudományi búvárlatok egészen objektiv alapon azt is kimutatták, hogy egy szervezet erősebb lehűlése egyebek mellett a felső légutak, tehát a garat, orrgaratüreg nyákhártyáj áriak sérülés érc vezet, mely igy alkalmassá fogékonnyá válik a benne rejtőző ellenség megmozdulására és sikeres támadására, AZ iránt tehát többé kétség nem foroghat fenn, hogy meghűlés, megfázás egyes betegségek keletkezését előmozditják, sőt megindítják. Ezek közé tartozik elsősorban a torokgyulladás. Amidőn azonban a meghűlés döntő jelentőségét a szóban levő betegségeknél kiemeljük ne felejtsük el, hogy a megbetegedés meghűléses alapon bár, de mégis bizonyos baktériumok fokozottabb életrekelése és inváziója mellett történik, melyek különösen a későbbi fejleményekre nagy befolyással lesznek. Igy értheti' aztán, hogy torokgyulladás u-táni hetekben megfelelő alkalmi ok esetén /erőmüri behatások, léghuzat/ elsősorban az izületek betegednek meg könynyebben: igy érthető aztán, hogy a véráramba jutott mikrobák letelepedhetnek szívbillentyűkön, különösen, ha azok már régebbről nem épek és igy érthető végül, hogy ezek a véráramban keringő élősdiek és bomlási termékeik a veséken át kiürülve, a vese kivála sztó sejtkelméire is tépések mérgezőleg hatni, amihez ha megint célszerűtlen életmód és étrend járul hozzá, kifejezettebb gyulladásba is mehet át, mely kellő időbon fel nem ismerve ós elhanyagolva., komolyabb természetű és súlyosabb lefolyású vosebajba megyén át. /folytatása, köv/