Hetikiadás, 1926. január-június
1926-05-25 / 21 [1508]
Ha a szorgalmas szemlélő és figyelő, akit a társadalmi kérdések nagyon érdekelnek, megkérdezi az asszonyokat, hogy ki az ur a háznál, azt fogják felelni, hogy a férjük. Ha a férjeket kérdezi meg, az az" fogja felelni, hogy az asszony. Néha megtörténik, hogy egy férfi feláll és hangosan ezt mondja, igen sok meggyőződéssel, azzal a büszkeséggel, amit az ad neki, hogy ő férfinek született: - En vagyok az ur a hasnál. Ebben a házban az tör-' ténik, amit én akarok! Nemsokára azonban ezután megtörténik, hogy leül, közel húzza a barátjához a széket, hátra néz a válla felett, hogy nem- hallja-f valaki , azután ezt súgja: - Az igaz, hogy az asszony ma reggel olyan mérges volt, hogy az ujjával az, orrom előtt hadonászott. 'fcdig' olyan kicsike az egész asszony, mint egy gombostű. A fente ml.i tet t szemlélő megkérdezett erre vonatkozólag egy másik férfiút, aki a kérdésre elmélázott és mindenféle céltalan és fantasztikus f 1 gurakat kezdett rajzolni az íróasztalon levő itatospapi ro sra. Aztán ezt mondta: - Nem tudom. Néha azt hiszem, hogy én vagyok az ur. Néha meg azt hiszem, hogy az asszony az ur . Aztán Óvatosan körülnézett és valami bizonytalan mosoly lebegett az ajka körül. - Tessék meghallgatni ezt a történetet, folytatta. A múltkoriban arrOl volt szó, hogy a férfiszobát újra fogjuk tapétázni . ^Kijelentettem, hogy legjóbban,szeretném, ha sötét piros, bordó tapéta kerülne a falakra, mert utóvégre ez az én szobám és ezt ugy szeretném berendezni, ami nekem a legjobban megfelel, ugyobár? Tehát a bordónál maradjunk, mondtam én, mert ez nekem olyan valami jóleső, meleg érzést ad, tetszik tudni, mire ő azt mondta, hogy hát természetes fiam, minden ugy fog történni, ahogy te akarod, legyen bordó a tapéta, de nem gondolod ezivecském, hogy esetleg a sötét zöld jobb lenne V Nt.m akarlak persze ráerőszakolni, Isten mentsen, csak ugy mondom, tudod, né-d, mutatok neked valamit. - Erre előhurcolta az öreg karosszéket és megmutatta, hogy az milyen nagyszerűen ha ina a sötétzöld tapéta előtt, megkutatta, hogy a szarvasfej a falon hogyan hatna, ha a tapéta sötétzöld lenne, persze, folyton azt ismételte, hogy Isten mentsen, ő nem akar ongem erőszakolni, nem akar rábeszélni, csak ügy kérdezi. - Hát én azt hiszem, hogy a sötét píros sokkal szebb lenne, mondtam én, mielőtt elmentem hazulról. -Mire hazaértem, már minden rendben volt. A szoba teljesen fel volt fixolva. A falon sötétzöld tapéta volt. Aztán vannak másfajta emberek. Egy férfi ezt mondta,a kérdezősködönek. - Nem uram, dehogy. En nem vagyok az ur a háznál. A fel ségem az ur a háznál. Es higyje el, nagyon örülök ennek. Mióta ő az ur a háznál, minden a legnagyobb rendben megy. Mióta ilyen életmódot folytatunk , azóta van pénzem. Ö ugy tud minden koronára vigyázni, hogy az csuda. E- mindenünk van, mindenre telik és egyre több pénzünk van a bankban. Nagyszerű élet, ihajtyuhaj, sose akarok többet én lenni az ur a háznál. A legtöbb férfi azonban azt az álláspontot foglalja el, hogy neki mindegy. 0 vezeti az üzletet, vagy keresi egyébként a pénzt, a felesége pedig Vezeti a háztartást. Ezek a férjek a pénzüket szépen hazaviszik, pontosan odaadják az asszonynak mindazt, ami az asszonynak jár - aztán vállat vonnak és többet nem törődnek az egész dologgal. /folvt. köv./ (LW