Hetikiadás, 1926. január-június
1926-03-26 / húsvét [1508]
mr . vxiion t anuisyga. A ' eredeti tárcája. • Irta: Pogány Ká zmér. Lady Bruce vendégei elcsodálkoztak. - Rablógyilkos? -Igen - felelte, mosolyogva lady Bruce.- Nincs heroin napja, hogy levelet kaptam t öle , Arra kért, hogy szerezzek neki valami állást. Megírta, hogy pár hete stzabadult ki a pentonwillei börtönből, ahol tiz évet t ölt öt t .Hal lot ta, hogy én a " Kiszabadult rabokat segélyző ?gyesület" elnöknője vagyok, tehát hozzám fordult. Mikor én a levelet elolvastam,gondoltam egyet .Miért ne adjak neki kenyeret a házamban? Mindenféle gonosztevőm volt már, de rablógyilkosom még soha.írtam neki. Ma reggel jelentkezett. Érdekes ember... de különben mindjárt léglátják. %étr elküldtemérte. Azt hiszem... Ebben a pillanatban a csillogó ztild-fehér terem végén kinyilt iz ajtó. Egy rózsaszín arcú, kellemes ifjú lépett be rajta, s látva t ündö klő nők, frakkos, díszruhás férfiak vidám tömegét, az ajtótól jobbra álló asztal Ica mellett nyugodtan megállt. - Ez az -r mondta a háziasszony s minden szem az Ifjúra meredt. AZ csak állt s tiszta tekintete a ház um ő je felé for dult .Magas, sötétruhás alakja mögött kitűnő háttér volt a világos gobelin, amely egy szökőkút köré gyűlt gyermeksereget ábrázolt mosolygó, könnyelmű szíriekben. JobV kezét az asztal szélére tette s amint várt a helyén, a lök tetszéssel nézték csillogó aranyhaját, derüsfényü kék szemét. Lady Bruce most kilépett környező társaságából s a rablógyil-. kos felé közeledett. - El fogja mondani a történetét mr. Dillon. - Megtehrtemjlady. - Lepjen a pódiumra és foglaljon helyet, A rablógyilkos ugy tett.Leült, felső testével kissé előrehajolt, két kezét maga előtt összefogta,s szelid, békés hangon, mintha gyermekeknek mondana mesét, igy kezdte: -Ladies and gentlemen! Se várjanak, kérem, különös és izgató .lboszélést. Egy kis faluban éltem, amelynek közelében gyártelep volt. a gyár vezetősége a faluban lakott, onnan járt ki szombatonként a pénztáros, hogy a munkásokat kifizesse.Tiz percnyi ut volt az egész. Ezt ?. pénztárost senki s-m szere tte. Tit okban uassorával f o glalko zott ,mindenkiről rosszat beszélt s öröme, trlt abban ,ha másnak árthatott. Ekkor történt, hogy egy nő, akit nagyon szerettem, megbetegedett. Az or vo s • ki jel-nt ett e, hogy ^melegebb tájakra, kell utaznia. Nekem erre pénzem -ne m volt, Sok egyébre sem volt.Hosszú tűnődés, vergődés után elhatároztam, hogy, ha törik, ha szakad, pénzt 3zerzek.Tudtam, mikor megy ki a pénztáros a te lep re.Gondoltam , meglesem is megölöm. Más mód nem volt. Öt egymásra következő szombaton leselkedtem az utmenti árök. partján s egy bokor ágai kö zö £t • figyelt c-m, jön e- már. De mindannyiszor mások is jártak az utoh. A hatodik szombaton, a dolog sikerült .Kiugrottam az árokból, a puha füvön a háta mögé lppoztam, hátulról földre rántottam, és még mielőtt kiálthatott volna, erős konyhakést mártottaei a szivéba. r ontosan a szivét talá 1 tam , mert előzőleg tanulmányoztam az arxfco mi át . Azt * n kinyitottam táskáját ,ki<~meltem a pénzt,s ke-rülő uton visszaszaladtam a tel pre .Negyedórával et^bb a gyilkosságot felfedezték. Két gyá.rü. mérnök, négy munkás és ?iz orvos szaladt azonnal a gyilkosság s z inhelyé re . A pénztáros a füvön feküdt, s valami különös csoda folytai még élt.Sőt még beszélni is "tudott /folytatása következik/ ^XS
