Hetikiadás, 1925. július-december

1925-08-13 / 63 [1507]

Mi okozza a drágaságot? Ha a közszükségleti oikkok mai árát ősszehasonlitjuk a békebeli árnivóval, azt látjuk, hogy néhány cikk és szolgáltatás aranyban számitva még nindég olcsóbb, mint valamikor volt. Tudjuk, hogy a nai papirkoronának a szorzószáma az aranykoronához való viszonylatban 14.500. Bz a szám ugyan ma már kissé magas, mort az á± anyai'utóbbi hetekben lanyhán tendált, azonban jelenleg ezt az* átszámítást szokták hivatalosan alkalmazni és mi is ezt vehetjük az összehasonlítás alapjául, mert az oredményt lényegesen nem másítja meg.Ha tehát Valamely cikk békében egy koronába került, most pedig 14.500 koronát kaa^l fizetni érte, ugy azt mondhatjuk, hogy az ára ranyértékben kifejezve nem változott,Ha ezt a módszert alkalmazzuk az egyes legfontosabb cikkek mai árára, ugy a következő eredményt kapjuk: a lakbér áll a legmélyebben a békenivó alatt, mert nem h<-»gy a békebeli bérnek 14.500- szorcsa volna, hanem csak 6.900- szarosa. A villanyos világítás p:\pirkoronaban 10 ezerszer többe kerül mint valamikor. A mozi-jegyet szintén számításba kell venni, mert igen sok embernek havi költségvetésében szerepel. A Roziba való belépésért 12.000-szer annyit lizetünk, mint a békevilágban. Az élelmicikkek közül a burgonya és bab békeáruknak 12.500 szoros nivóján állnak.Látjuk tehát, hogy a felsorolt cikkek vagy szolgáltatások közül^egyik sem drágult annyira, mint amennyire az arany drágult 1914 óta, tehát mikor a békében jó aranykoronákban vásároltuk eaeket a cikkeket,tulaj donképen többet fizettünk értük, mint amennyibe ma kerülnek, amikor pedig sokkal nagyobb számú papirkoronát adunk ki azért, hogy megkapjuk őket. Van azonban sok olyan dolog, ami nagyobb mértékben drégult, mint az eddig felsoroltaké Bl. a marhahúst és a sertéshuát 17 ezerszer, a dohányt 17.500 szor^magasabb árért lehet kapni, mint békében. Azonban az ilyen árnivón álló cikkek még. mindig nem haladják meg azt a nivót, amelyért ma a világpiacon nem épen ezeket a cikkeket, hanem, általában az Ssszes szükséges dolgokaJ; átlagosan meg lehet kapni. Ugyanis ma a külföldi államokban és rreiacsak a háboruvesztes, d e a ^győztes aranyvalutával biró oarszágokban is nagyobb a dárgaság, mint bókéban.. Pl. Amerikában, ahol a dollár és Angliában, ahol a font aranyparitáson áll, ahol tehát a pénz nea romlott meg a békebeli viszonyokhoz hasonlitva, mint nálunk a korona, az árak fontban és dollárban kifejezve mégj.s emelkedtek. Ezek a pénznemek aranyat érnek és mikor vásárolni akarunk velük, mégis kevesebbet kapunk értük, mint 1914-ben. Ez azt jelenti, hogy az aranynak a vásárló értéke csökkent.Azt kiszámították, hogyfi mennyivel. Az összes külföldi államokat átlagosan véve figyelőmbe, azt lehet mondani,hogy egy békebeli fontnak má sfél mai font, egy békebeli dollárnak másfél dollár, egy aranykoronának másfél aranykorona felel meg.Ebből tehát az következik, hogy a drágaság nemcsak azért nagyobb, mert sok állam fizető eszíiSzónek az aranyértéke romlott, hanem azért, mett általában az arany is vészitett vásárló értékéből. Amikor tehát azt mondjuk,^hogy az arany, ha vételeket akarunk eszöközölni vele, kevesebbet érymint békében, azt is meg kell magyarázni, miért történt ez az értékcsökkenés? Hiszen egy kg. sz&narany ma iAépen oly becses ós rtókes, mint akármikor volt. Miért van tehát az, hogy 1 kgszinaranyért ma kevesebb búzát, szenet, eipőt, vagy vásznat kapunk és miért kell másfél kg. aranyat adni ugjqaoazért az árumennyiségért, amit valamikor egy kg-al me& lőhetett venni. Ennek az eltolódásnak a magyarázata a háborúban és a háborút követő évek gazdasági viszonyaiban van. A sok értókpusztitás, amit a háború okozott, a forgalomnak a megbénulása, az erőszakos békék által teremtett nyomor, / ami a hájporutesztes államok lakosságának a vásárlókópé ősségét csökkentette/ eredményezték a^megélhetés drágulását és, ami ezzel egyet jelent, az arany vásárló értékének a csökkentését, üxxxasűffxá