Hetikiadás, 1925. július-december

1925-07-27 / 58 [1507]

Az örök mozgás rejtélye. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR • K szekció Minden évben felmerül egyszer vagy kétszer az a hir,^hogy egy szerencsés halandónak sikerült nejoldania az örök mozgás rejtélyét, feltalálta a perpetuum nobilet. Legtöbb esetben a hiradás a korlátlan lehetőségek hazájából, a tehgerentulról érkezik és a hir mindaddig fenntartja magát ^az újságok hasábjain, nig csak be nem bizonyul, hogy a korszakalkotó találmány valamelyik rajongó agyában létezik s az évezredek rejtélye továbbra is megoldatlan narad. Tényleg még csak egyetlen egy olyan problémát ismerünk, mely a természettudósok és a matematikusok agyát épen annyira foglalkoztatta, mint a perpetjtibum nobile és ez a kör négyszögesítése. Ennek az ujabb feladatnak a megfejtése az volna, hogy miképen lehetne a kört geometriai pontossággal, maradék nélkül, négyszöggé átváltoztatni. Ez a feladat a mai napig épen olyan sötét és áthatolhatatlanul titok maradt, mint a mozgató erő nélkül örökké mozgásban lévő szerkezet titka. Most Budapesten akadt egy fiatalember, aki hir, szerint feltalálta a sokat kutatott szerkezetet. A híradás ^e 1 ont éjjtel' n semmiség volna, ha hozzá nem fűznék, hogy a budapesti ,es washingtoni szabadalmi hivatalok komolyan foglalkoztak az uj találmánnyal, amelyet ott szabályszerűen bejelentettek.- A szabadalmi hivatalok tudvalévőleg gyakorlati kivihatőség szempontjából is megvizsgálják a találmányokat ,tehát , ha a hiradás igaznak bizonyul, akkor <j»z esetben valami komoly találmányról van 3ÍSQ'« .£ feltaláló Stefanovits István rendőrtisztviselő, aki két és fél év °ta foglalkozik találmányának tökéletesítésével, mely arra van hivatva, hogy az emberiséget kimeríthetetlen energia-forráágai ajándékozza meg. Mint a feltalálók legnagyobb része, Stefanovits István is dilettáns, vagyis»nem szakember.Ezen nem is szabaá csodálkozni, ha tudjuk, hogy perp&tum mobiléről von szó. A hivatásos fizikusok már rég ota lemond tak,minden reményről, hogy valaha feltalálhassák az örökkké mozgásban lévő szerkezetet és már bele is nyugodtak abba, hogy az örökké mozgásban lévő szerkezet fizikai képtelenség.^ Stefanovits István, a^uj feltaláló, elmondotta egy újságírónak hogy gyermek kora óta a perpetum fcobila problémájával foglalkozott. A találmány első tervezetét azonban mindössze két év előtt sikerült ulkészitenie. Akkor mindjárt elment egy neves fizikushoz, akinek megmax&atta feljegyzéseit, vázlatait és számitásait. A tudós kinevette és nem akarta számitásait megvizsgálni. Be Stefanovitsot nem csüggesztette el ez az elutasitás.Továbi dolgozott találmányán és nemsokára sikerült is a találmányról egy m^sik fizikus szakvéleményét megszerezni, ami elég kedvezően ütött ki.A szakvélemény szerint a számitások helyesek, az^alapgondolat éleseszüen van eltalálva, gyakorlati kivitel szempontjából azonban aligha megvalósitható. Stefanovits meg volt arról győződve, hogy perpiwn mobiléja az egész modern technikát halomra dönti, mégis pénzte1 nsege,miatt már-már feladta a reményt, hogy találmányát valaha is megvalósíthassa. Ekkor vezette útjába a sors Slahy Vilmos Amerikába vándorolt magyar mérnököt, aki Piladelfiában egy hatalmas, nagy gyár igazgatója és értesülve a találmányról, azonnal érdeklődni kezdett iránta. Mikor a t oldó g...f elt aláló ismertette a találmány lényegét, az amerikai mérnök azonnal kijelentotnc, hogy a szabadalmaztatás költségeit hajlandó magára vállalni és az eszme negvalósitását ő fogja keresztülvinni. Most már csak azt várjuk, hogy mikor indul meg a bűvös kerék, mely a uagy&r feltailáló szerint az idők végeztéig sohasem fog megállni