Hetikiadás, 1925. július-december

1925-07-06 / 52 [1507]

ffurfan^os .csa 1 ók_. Az egyik legelökel5bb "bécsi belvárosi éleszercégnél megjelen? egy elegáns uriea^or és az elébe helyesett ékszerek közül kiválasztott; egy mesés szépségű és nagyon drága gyémánt nyakláncot. Mikor a: árban aegegyeztekt előve t te a névjegyét, melyen az egyik igen elökele család neve szerepelt

f

átadta azt az ékszerésznek, megkérje, hogy a kiválasztott ékszert küldje el egy ismert nevü előkelő operaénekesnő lakására a vevő nevében. Ha a művésznő az ékszert elfogadja, a számlát küldje el a palotájába, ahol a koDornyik azonnal kifizeti a szánla összegét, AZ ékszerész a legóvatosabb emberek közül való volt és ezért, nehogy valani baj történjék?személyesen vette magához az ékszert s a számlát. Legelőször is elment az ismert művésznő lakására. A művésznő élénk csodálkozással fogadta az ékszerészt, de az értékes ajándékot nem volt hajlandó elfogadni, mert ő a küldőnek megnevezett előkelő urat személyesen nem ismerte és igy nem fogadhatov el ajándékot tőle. Dxj az ékszerész rábeszélésére beleegyezett abba, hogy maradjon nála az ékszer addig, a m' g a tévedés kiderül, sőt az átvételről elismervényt is adott. Alighogy ez megtörtént, az ékszerész sietett a főúri palotéVa, ahol a komornyikot előkeresve átnyújtotta a számlát. Nagy meglepetésére a komornyik azt válaszolta, hog; o nem kapott a számlára vonatkozólag semmi—féle utasitást és külölibe is gazdája már hetek óta birtokán tartózkodik, nem is lehetett a dél lött folyamán a fővárosban. Az ékszerész erre érthető nyue£alanságga^ sietett vissza a művésznőhöz, aki már előre nevetve üdvözölte azzal hogy nc ugy-e bár, mondta, hogy csak tévedésről lehet szó, nem neki szolt az ajándék. Az ékszerész megérősitette ezt az állítást és csa akkor csodálkozott el, mikor a művésznő közölte.vele, hogy alig félórája nála járt az ékszerész üzletéből a segédje és cégjeles nyugta' hagyva hátra magával vitte a tévédé sV ől hofrott drága ékszereket. Képzelhető az ékszerész haragja mikor minden óvatossága dacára mégis beháio-ta egy körmönfont csaló és kicsalta tőle a nagyértékü ékszer'' melyet persze sohasem látott többé, .viszont. A másik eset nem-régib en Parisban történt. Egy idősebi? előkelőnek látszó n# belépett egy előkelő éksserkereskedésbe, megnevez te a férjét, akinek hirneves ideggyógyászati intézete volt és elmondotta, hogy esküvői ajándékul ékszert akar vásárolni. Ilikor elkészült a válogatással, kid'erült, 'hogy nem tud két roppant értékes ékszer között választani és ezért arra kérte meg az ékszerészt, engedje meg, hogy férjének megmutassa a két ékszert,válasszon ö közülök. -íivel pedig n férje annyira el van foglalva, hogy nem képes magának időt szakitani a városba jövetelre, megkérte az ékszereszt, küldjc el 3 rá várakozó fogatban vele együtt segédjével az ékszer^. Az ékszerész bele is egyezett és,a segéd kocsiba szállt és az ideggyógyintézetbe kocsizott az állítólagos tulajdonos nővel. A várószobában aztán leültették a segédet, az ékszerekkel pedig bement az asszo:./ az orvosi rendelő szobába. Csakhamar egy szolga jött, aki bevezette az orvoshoz az ékszrészsegédet is, aki meglepetéssel és rosszat sejtve vette észre, hogy a szobában már mincs ott az ékszert vevő asszony. AZ orvos megnyugtató szavaira ahelyett, hogy lecsillapodott volna, dühöngeni kezdett a segéd, mire megkötözték és egy cellái: a tették. £ v

'^ben az ékszerész is nyugtalankodni kezdett és csak az ő utánjárására derült ki, hogy cs^lónő hálOjáts kerültek valamennyien. \z orvosnak a rendelőszobában elmondotta az asszony, hogy szegény fia üldözési mániában szenved, folytonosan arról beszél, hogy éle- " szereket loptak el tő!.-;_ Kérte az orvost, vegye kezelésbe és ongebja^meg, hogy a búcsúzás kinos jelenetétől megkímélhesse magát és ezért a mellékajtón távozott észrevétlenül. Képzelhető az orvos, az ékszerész és segédjének kellemetlen meglepetése, mikor megtudták, hogy a vakmerő csal°nő miképen élt vissza jóhiszeműségükkel.