Hetikiadás, 1925. július-december

1925-12-17 / 99 [1507]

Éji dal. AniQta esteledik,itt az alkonyóra, Az én ajkam hangtalanabb, fukarabb a szóra, Kevés szóval élek, Nktelentil lépek, Mintha valamit keresnék, Mintha titkaiba lesnék A kö zelgő é jnek . Nesztelenül hallgatózom kapuján az éjnek, ^intha ott benn, halk danára, bölcsőt rengetnének hivogat az álon, Minden szava ****Í6<niy, Járok kelek, csendesedem, Álmodozom, szenderedem, •tt-alkan dudorászom. Behunyt szemmel álmodozva elidőz a lelkem Abban a nagy titokteljes, sötét álomkertben. S aki alkony tájba. Azt a kertet járja, • Annak itt a szive lassul Szava gyérül, dala halkul, S megnyúlik az árnya. Bárd Mi klót--. Kaland. Csillog a ctér, mint könnycsepp gyermekarcon, Keresem Öozasszonyt, - csavargóm, Késői álom....kései kaland. A napsugár tört a ködben, , w

agy szürke harkály sipolyéi fölöttem, iárás a reggel. - porhanyó a hant. Ár^odtam ró_ad, Öszasszony, az éjjel, AZ ormon ott, mely ide kékei hervatag álmom rád találok én,. * -^ét messzenéző sudár szilfa áll ott, Pont őszi szálból v, n a hinta-ágyod, , Peres szil ága ingat könnyedén. Öszasszony várj meg, a mig odaérek, Parancsold meg a siró szélnek, Ne sírdogáljon, üljön el alant. Oszasszony, halkan száll leled az ének..... Megyek...Panaszhoz nincs közöd tenéked, Késői álmomkései kaland. . Bárd Miklós.