Hetikiadás, 1925. július-december

1925-11-26 / 93 [1507]

Az ének és a zene a legnagyobb, legősibb és legegyetemesebb művészet. Hatása legmegváltóbb minden emberi salaktól, születése és megjelenése a müalkotót legjobban megkinzó, a müélvezőt legjobban megrázó aktus, a zene és a dal a legérzékibb szakrámentom, Szociális hatásában jó példa rá a rádió. Valamint a hanghullámok millió és millió elektronja vibrálja körül a földet, keresztül minden látható korláton s kinek amilyen jó xelvevő készüléke van, ahczképest tökéletesen és minden távolságon át hallhatja őket: aképpen kél és száll a zenei hangok milliója s a maga egyetlen nyelvű nemzetköziségében nemre és fajra való tekintet nélkül, emberi határok korlátain át egyformán önti el gazdagok lakomáit és szegények nyomorát s légyen ő bármi egyszerű vagy bármi elvont: magából mindenkinek ad annyit, amennyit valaki belőle venni képes. Bgy kép, egy ozobcr, egy irodalmi mü osztályokra, uralkodókra és jobbágyokra, pártokra, klikkekre, exkluzivitásokra itéli meg az emberiséget, A zene vox humanája minden korlátót elsöpör az emberek és emberek köpött, ő minden hajlékot templommá teszen. A háború után, mikor két szomszéd ország ipara, kereskedelme, gazdasága, sajtója, irodalma, társadalma és diplomáciája el volt egymástól zárva a zene könnyű és megvesztegető cigány lelke tudctt legelébb áts' tirranni az uj határok s uj gyűlöletek korlátain. Bartók már 1921-ben. hangversenyezett Jtngliában, a magyar-osztrák kereskedelmi szerződés még ma sincsen megkötve. Kérdezzük meg manapság^valamelyik nyugati államot: mit tud Magyarországról, a magyarságról? Hogy van egy ilyen nevű faj és egy ilyen nevű ország,azt némelyik ma már tudja. Be még mindég nem iskolából, nem térképről és nem hagyományból, hanem egy genfi konferencia Bethlenjéből, Apponyijából és egy egy chioagti, londoni, párisi, velencei hangverseny ^chnányijából, iartokjából, .Kodályából vagy Székely Zoltánjából tudja. A zene nemcsak az emberi léleknek, de a f-;ji kultusznak is roppant instrumentuma, kell tehát hogy megnyilatkozásának és tenyészetének kedvező feltételeit az egész faj kulturközössége szolgálja. A magyar zenének s'a zenének Magyarországon ma két nagy intézmény* van: az 50 éves Zeneművészeti Főiskola és a kir. Operaház Harmadiknak számithatjuk a Városi ö

zinházat, mely Népoperaként énült s amellett, hogy műsorán operetteket is ad, elsősorban ma is az operazene népszerűsítését műveli. Ma is még és ma m^r ismét ai*cny^, olyan portékája van Burópa szerencsés nemzeteinek, amilyenből mi csak egy kirakat példánnyal dicsekedhetünk. íme, manapság, mihelyt aBudape étről kimozdulunk : ninc3 másutt sehol több operaszinpéd, mig a régi Magyarországon Kolfzsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely, Arad, Pozsony szinházai teljes opera személyzettel és zenekarral rendelkeztek s heti műsorukon adhattak Többször operát is. A zenei kultúra egy faj kultúra-piramisának legtetején a geometriai idom szépségét teljessé záró piramis gyermek. Ömagában teljes és kongruens a teljes piramissal, de amely ő nélküle csak csonka. Luxusnak mondhatná valaki, ami csupán csak szépség, ami nélkül tehát megélni lehet. Lehet, de nem érdemes. A magyar élet szinvonalának 1915-től 1Ü éven át tartó fokozatos sülyedésében súlyos válságot állt ki az Operaház is. /folyt köv./