Hetikiadás, 1925. július-december
1925-08-24 / 66 [1507]
Kszckió - neiiiciaaas. íy^o- augusztus £ £ ±a Széchenyi kiállitás és a vele együtt; rendezett kiállítások Budapesten 1925. augusztusában. a Budapesten augusztus 15 .-én megnyílt és a városligeti tó szigetjén rendezett Széchenyi emlékkiállítással a napi sajtó aóg kommüniké stílusban is alig foglalkozótt. Ugy látszott mintha az egyidöben fennálló kézműipari kiállitás teljeseéggel elvonta volna a figyelmet akár jelentőségénél, akát aktualitásánál, akár hirénól fogVa. Bedig, anélkül, hogy bármi tekintetben csak összehasonlítani akarnók -is a két kiállitást, az emlékkiállítás mellett nem szabad látatlan szemekkel, gondolat talán lélekkel odább menni.. ' : Nem pedig azért, mert ez a látni és gondolkozni 'Való a. magyarság mai napjaiban szokszorosan méltó a megállásra/ A-Széche&yi re_ liquiák és emlékek nem egy magán gyűjtemény muzeális ob jektumai, .-á ki- • állit ásnak nem is csupán centennárr'lis jelentősége van, a kiállitá^st a nagy, egyetemes magyar, kivételesen gyakorlati zseni közöttünk, s megszakítás nélkül ma is, élő ható ós világitó alakká szenteli meg. Az első érzésünk, midőn a 1896-iki millenáris kiállitás tóközepén épült bárok kastélyának emeletén a kiállitás helyiségeibe lépünk, hogy nem kriptába jöttünk, hanem a jólismert szives házigazda kastélyába. Petőfi ugy meghalt, ahogy azt magyar költő a halhatatlansg miatt csak megtehette.Széchenyi nem a hiálnak halt meg, s talán azért maradt annyira reálisan élő, mert bennünk olyan kevés a realitás. A :~ szobrok, festmények, metszetek, melyek a legnagyobb magyar egykori i^t alakját ábrázolják, az asztal," mely mellett - " A hitel, A Világ, A S/c^dium " annyi gondolata vetődött papirra, e müvek első kiadásai, a kéziratok, mind, mind egy-egy letett és még füstölő pipa, melynek gazdája csak most ment 2^ a számadó tiszt esti jelentéseit átvenni ki az ámbituata. A második Széchenyi érzésünk az az egyetemesen nagy arjninémüség, mely a köpönyegéből és a gondolataiból egyképen kiárad. Ö utolsó gombjáig ar ; isztokrata volt, dc utolsó gondjáig ugy volt arisztokrata, ahogy arisztokrata a magyar, a székely foldmives gazda.Széchenyi a földön és a földből volt magyar. Tudott parancsolni a grófoknak ós tudta őt szeretni a nép, ami egyformán nagy dolog. Harmadik gondolatunk, hogy hiszen erre a kiállításra azon a hldon át jöttünk, amit ő bátran mondhatjuk— saját kezével á£átett, s csak az Isten őriz attól, hogy a Balatonon ma is nem azok a hajók közlekednek, amelyeket ő lökött meg ezelőtt vagy száz esztendővel. Egy ü 2 áchenyi kiállításnak nem is tudnánk megfelelőbb környezetet találni, mint a vele kapcsolatban a Mezőgazdasági Múzeumban 'rendezett „lezőgazdasági, erdészeti, méhészeti ós kertészeti kiállítást^ Széchenyi emlékezetét veszik itt körül életének é s. munkásságának máig A" kivirágzott eredményei. Bölcső és koporsó együtt, mert jáj * ahogy.VV^-T gig megyünk a mait e roppant cintefitoein érezzük, hogy egy-egó&z ország '. múltját nem birja meg a 23 vármegye. Mennál nagyobbak tudtunk valaha lenni, annál kisebbek vagyunk most. A mezőgazdasági kiállításon régi határvonó ekók RákOczi felvidékéről, ódon boröskancsók a Ktiktillő \ menti, colnál^borról régi mesét regélnek. Az erdészeti kiállitás. zólyomi" fa—, usztatókról, körösmezei vizgyüjtő gátakról emlákfezik , nagy olajfestm^r Brassót idézi, a kitöfaött három mázsás, medve a Kárpátokba^ hullott el. A Széchenyi 'világa,a Jókai.világa, a nagyapánk világa hull rá a lelkünkre igéaetesi , kárhozatos és fogadal'más erővel: ". Magyaror—.. szág nem volt hanem lesz. • 0 ha mégegyefeer csak akkora leheiihe, amekkora volt, / Folytatása következik/
