Hetikiadás, 1925. április-június

1925-04-20 / 30 [1506]

•festi 1- vél. Kszekció Pudapest, április vég^n. Ilyenkor tavasszal á robotos pesti ember szeretne vidéki lenni. Szürke, hivatali szobákból, bérkaszárnyák napot sohse látó rideg.ségéből kikívánkozik a jesti polgár a napsütésben ragyogó mezőre, ahol a tavaszi köntö,s üde zöldjén felüdül fáradt szeme, ahcl tele tüdővel szivhatja mélyre a hamis i tatlan, tiszta levegőt s a£ol villam^scsilingelés és aut •-itülkölé s helyett madá.rcsioser ;és kedvez a főváros lármájától elgyötört füleinek. ;liyel pedig a pesti ember tavasszal is csak pesti maral és nem sikerül jó vidékivé változnia, ugy elégiti ki a szab ad természet után való epekedéset, hogy ha kis ideje akad, kiadja a jelszót: - Ki a zöldbe ! A gondokkal küzdő pesti ember egyetlen vigasztalása és gyönyörűsége ilyerkor virágfakasztó tavaszon a lomjflcorcnás budai hegyek pompája. A Svábhegy, a Jánoshegy, Hűvösvölgy, a Gellért hegy, Pasarét,- megannyi kedvenc kirándulóhely,- felöltötte zöld bársony tavaszi gúnyáját és hivogatóan int a sápadt pestiek ós reményteljes sze- , relmések felé. Az első csók az ibolyanyilást se várja meg, már hóvirágnyüáskcr elcsattan a Svábhegyen és az öreg fogaskerekű vigan kapaszkodik fel a hegyre az ifjú és bchc szerelmesekkel... Csak ki a zöldbe! ^oLJ Pestneic megfizethetetlen kilíse : a környéke. Azt hissem, ha a vidékiek szép vidéket akarnak látni, akkor el kell jönniök Pestre.. Nem is azért kiv'nkozik ilyenkor tavasszal a pesti ember vidékre, mintha a szép vidéket itt nem élve'zhetné, hanem azért, mert ebből a gyönyörűségtől ritkán jut ki. Az élettel vívott harc kevés időt enged s ez a kevés idő nem elég arra, hogy annyiszor menjen ki a budai hegyekbe, amennyiszer szeretne. Vidéken, haj, vidéken mégis csak más. Ha többet nem, arniyi negtehet a vidéki ember, hogy kitárja ablakát az áldott napsütésnek és a tavaszi levegőnek, Qmely beárad a muskátlis ablakon és betölti tavasz-illatával a szobát, A bérkaszárnyák és töimegszállá sck szomorú lakója ugyan miért tárja ki ablakát? A szűk ás sötét udvarról, amely napot sose kap, nem áradhat be szobájába a tavasz-illgt... Tehát ki a zöldbe \ £s ne vegyük zokon, hegy ezek a szomorú emberek vasárnap letiporják uj tavaszi cipőnket a JJetek-utaai villamosoknál, amelyek ilyenkor heringes dobozokká alakulnak és roskadozva kapaszkodnak fel a lejtőn a zöldbe vágyó pestiekkel. iüz az az ti':', amikor a szabad természet ölére kivánkozó pesti polgár fütyül a politikára, a napi szenzációkra, mindenre, ami egyébként hozzátartozik életéhez. Nem érdeklik ilyenkor a falakról kiabáló választási pla_ kátek, tőlük ugyan mondhat a "Bodóné" és "Bolsiné" >azt, amit akar, nem törődik vele ki üdvözli: ,r

olff, Ripka, avagy netán Yázscnyi....nem izgatja a demokratikus blokk keb^lébeü dühöng; egyetértés, a.radikálisok ' megrökönyödése, szerelmi és ellensz^relmi megnyilatkozása, nem a szocialista bűbájos belbéke, még az se, hogy Tagi,a legújabb szocialista vezéi a kommün alatt szolid szerzetes szeretett volna lenni s csak véletlenen mult,. hogy ennek épen az ellenkezője lett, most meg a marxi vágány nyílegyenesét görbitgeti... Nem érdekli az sm, hogy Löbl hét essztendő kilátásaival . milyen elismeréssel nyilatkozott a magyar honvédről, sőt - uram bocsá'még az se ,' ha azt olvashatná, hogy Gömbös v-.r- és dacszövetséget kötött yfá z sc ny ival... Ki a zöldbe ! _ / .Üsse kő a politikát, szenzációt, but-bajt, pénztelenségetnem törődik ezzel a város korongétegébe zárt pesti polgár, ha egyszer kijuthat a budai hegyekbe, kedvére kilevegőzheti .mag át, megfürödhetik a nap aranyában és a fenyvesek dus ózonjában...