Hetikiadás, 1925. április-június

1925-04-04 / 27 [1506]

|y • Bözsi útra készül. Irta: Gyula 'diák. ^ "''-| - Ugye ett nemi szólnál':... S host visszafelelt rá egy másik hang az ágyból, a riadtan pislogó kis testvér-k közül: , - Talán nem igy szólnak... bizonyosan nem igy szólnak.. BözsijOtt nem hallod a mi har ang j ainkíct. . . §öha , soha nem hallod... S erre hango s ,kesc|rves, vigasztalhatatlan sirassál zeke Kánya' Márton még akkor sem szólt. Csak a száját, a nagy erős, kemény szálát harapdálta. ' ' - Jaj, ne vigye el Márton... Meghasad a szivem... No vigye el a gyereket az állomásra !- búgott fel az asszony. Akkor kezdtek a második versbe a harangok, Csak ugy zúgott zengásüktol az egész utca. Bözsi meg, a csacsi kis Bözsi, rémülten és görcsös karokkal Ölelte ét a sirc asszony nyakát: - Ne engedjen anyám, ne engedjen elvinni, jaj, én nem: akarok elmenni... S mint a kis csipogó *rorebek, sorjában ugráltat le a •testvérkék az ágyról', másztak az asztalra s fogták neg a Böz'Sit, karjaaál, nyakánál fogva a többiek és ugy hüppögték: - Ne enge.je, jaj no engedje... Bent zúgtak a harangok, lent a szobában pedig sirt,jaj- • M, ;atva sirt Kánya Márton egész családja. Bs akkor megreszketett a válla az apának, AZ óra vé-'t é elütötte a kilence t. ^xiindj árt indulni kell. S az óraütésre még hangosadban zokogott fol az asszony és még görcsöse ti en ölelte át a szászke Bözsi nyakát. Kánya Márton összerándult egy-kétszer, végignézett az összebujt usaládon s lassanj lábujjhegyen kiosont, AZ utcán aztán szála ni kezdett. Lihegve futott a pályaudvar felé-r Még a rendőr is meg akar állítani, de a siötő ember ziháló mellel szólt vissza: - Ne tartson felibiztós ur, nem vétettem semmit, cs^k a kislányomat akarják olVinni !- eS íütett tovább. Ott' kint a bejárónál beleütközött van Scheld urba. Zavarosan dadogott valamit. * hollandus^ nem értette, hát odahivott valakit s tőle kérdezte németül, mit akar mondani a szegény Kánya Márton. - Mondja mog neki, mondja mog - nyögte a lihegő omterhagy a Bözsi nem megy,,. Hem megy, .mert ott nem szolnak a harangok ! az idegen csodálkozva nézett rá s aztán lefordította van Scheld urnák, AZ bámult^egy nagyot s mondott valamit a.tolmácsnak. - Hallja-e^ftó ember - világosították fel Mártont - oz az ur azt mondja, ott is szólnak a harangok, hogyne szólnának. - Be ezeket a mi harangjainkat nem hallja ott a Bözsi.. Sohasem hallja tötlot.,S aztán kinzott türelmetlenséggel tette ke: - és ak5.rh.ogy is van, én nem adom, mondja meg neki, nem adom a gyere. Megl illentette a kalapját és rohant haza. Csakúgy • .eatt gt«*,. nagy, rossz cipői végig az utcákon, amint futott, futet^. . tthen lopva lepett be a kis lakásba. Még akkor is ott zokogtak. Kánya Márton egy percig nézte őket, aztán odalépett az asszonyhoz s ügyetlen gyöngédséggel tette kezét a fejére:- Ne, örzsi...na ne ! Hiszen itthon marad a Bözsi... AZ asszony felnézett rá hitetlen és hálás szemekkel s ?l' odahüfcta maguk közé az embert. A templom felől halk énekfeszlányok szálltak arra a ringó harangszóval. Talán csak ezt az cgy.sz^t hallották belőle* hogy "...ö r ve n d e zzünk,.." És Kánya Márkon o'dati rult a gyerekei közé és zokogott, zokogott, ugy, mint , mint gyerek korában, ölelte görcsösön a. ..aga szegény népét s a leikéi en egyre ott zsongott ez az c-gy szó: örvendezzünk. És ugy érezte, hegy sokkal szebben, tisztái tan,ogra s. 1 Ion és vigasztalóbban zeng a. harangok bim-bamj a, mint életének mind n elmúlt hus vét -.vas 'rnap j án.