Hetikiadás, 1925. április-június
1925-06-22 / 48 [1506]
Sa.itór ciora toliában. • —-^LtvELTAR A z an-iol ujsá e irok a sz onz ác i Qhajhás z á s el l en, szekció A z annol ujsáairok elnökének nyila tkozata. AZ angol ujságiróintézet szorgalmazására a' Icanány törvényjavaslatot készitett, amelynek y cél ja a sajtótörvény megreformálása olyan irányban, hegy a sajtoszabadsággal való visszaélés, a vad szenzációhajhászás megakadályoztassák. •Peaker , a Üorning Pest szerkesztője, mint az u j ságir óintézet elnöke, érdekes nyilatkozatot tett ebben az ügyben, amelynek során a következőket jelenti ki: - Az ujságiróintézet nemcsak,hogy nem foglal állást Sir Evclyn Cecil javaslata ellen, hanem teljes megnyugvással köszönti ezt a javaslatot. Sőt még ennél is többet kell mondanom. Az ujságiróinté zet azt óhajt ja,és azt követeli magának a sajtónak az érdekében, hegy megfelelő sajtóre. 'fcrmot hajtsanak végro és maga az intézet inditotta meg a mozgalmat a törvényjavaslat benyújtása érdekében. A javasiat tehát voltaképen '.». ml müvünk, amelyért viseljük a teljes felelősséget. - Könnyű ilyen esetekben az állitólag veszélyeztetett sajtószabadság érdekében meghúzni a vészharangot. Ebben az esetben azonban a sajtószabadságét nem éri sérelem. Ha bárki is merészelné kezét a sajtószabadságra, a brit közjogok legdrágább kincsére emelni, ugy elsősorban velem és az angol sajtóegyesület egészével találná magát szemközt, AZ a szabadság azonban, amely tobzódik az erkölcstelenségben és a helyrehozhatatlan bajok előidézésében, minden, csak nem sajtószabadság, ezeknek a szabadságoknak nem szabad megbújnia: a sajtószabadság palástja mögött. Aki polgártársainak életét és testi épségét veszélyezteti vagy aki mérget hoz forgalomba, azt megbüntetik. Miért folytathatná zavartalanul gonosz működését az az eí^ber, aki a közösségnek szellemi és erkölcsi integritását veszélyezteti, aki embertársainak gondolkodását és kedélyét megmérgezi és aki mindebből rá adásul még üzletet is csinál? amidőn annak idején meghozták a rágalmazás! törvényeket, nagy jajveszékelést csaptak a sajtószabadság veszélyeztetése cinén. Sokan azt mondották: nltt iért no volna szabad megirnunk azt, ami nekünk tetszik?" Nos, immár meg vannak rendkivül szigorú rágalmazási törvényeink,és emellett rendelkezünk a legszabadabb és legfüggetlenebb sajtóval, amely csak elképzelhető. - Azck, akik már a principio ellene vannak minden korlátozásnak és megelőzésnek, arra hivatkoznak, hogy az olvasóközönség bizonyos rétege bizonyos erkölcstolen vagy más szempontból káros "szellemi táplálékot" követel. üJbből azonban egyáltalában nem következik az, hogy a hirlapirásnak vakon kell követni az alacsonyrondű ösztönöket és hogy példányszámainak^emelése érdekében szabad hozzányúlni a legalacsonyabbrendű szenzációhajhászás eszközéhez. Sok ember van, aki betegesen vágy°dik a kokain, morfium, ópium vagy más kábítószerek után, abból azonban nem következik az, hogy ezeknek az. ösztönöknek klelégitése megengedhető. Ettől teljesen eltekintve azonban a leghatározottabban azt állitom, hogy ezek az engedmények nem is szükségesek ahoz, hogy a valóban jo lap példányszámának emelkedéséhes hozzájáruljanak. A közönséges szenzációhajhászás eszközeihez csupán olyan lapok nyalnak, amelyek egyébként szellemileg vagy a hirlapirás terén igen gyenge szinvonalon állanak, A boldogult lord Northellffe példája a legvilágosabban mutatja, hogy a sajtó lehet a legtisztább erkölcsű és még skrupulozus is és amellett példányszámát mégis eladdig ismerólen magasságra emelheti fel. - IÍ sajtó rettentő hatalmat jelent, amelyet épugy lehet felhasználni a közönség javára, mint annak kárára. Jaj annak az országnak és annak a -sajtónak, ahol ezt a hatalmat nem kifeáróan a közösség javára használják fel. Legelsősorban magának a sajtónak kötelessége és érdeke, hogy ügyeiben rendet teremtsen és erkölcsi szinvonalat egyre emelje, hegy épen ezáltal az államhatalom részéről jövő• befolyá soltatás elkerülte ssék. JQn
