Hetikiadás, 1925. április-június

1925-06-04 / 43 [1506]

Keddi A" táplálhatja mér; a föld az enUrisé^et? K szekció Egy kiváló német tudós foglalkozott mostanában ezzel a kérdéssel és kutatásaival kapcsolatosan igen érdekes eredményre jutott. Mindenekelőtt abból indult ki, hogy az.ember Európában való megjelenésének első nyomai abban a melegebb időszakbp esik, mely közvetlenül megelőzte a legutolsó általános nagy glecseresedést és igy a jégkorszakok közé ékelődik. Az özönvizelötti korszak emberének nyomai csakis olyan helyeken találhatók fel, ahova nem ért el a jégkor: szakbeli gle cser es'e dés ereje. Az özönvizelötti ember műveltségi foka kétségtelenül még nagyon kezdetlenges lehetett, de mégsem volt aláesőnyabb, mint egyes, még manapság is létező félvad néptörzseké. Vadásza és halászat a legfontosabb élelmezési mOdok szerepeltek életében. A jégkorszak befejezése óta a geológusok számitása szerint körülbelül 3

u

.0ü0 év telt el. A történelmi idők meglehetősen szűkre, zsugorodnak össze. Azt nem tudjuk, hogy az özönvizelötti időkben Európán kivül milyen messzire terjeszkedett ki az emberi település határa, ^z ember: nem már a történelmi idők folyamán terjeszkedett el, a művelődés áldásait terjesztve a lakatlan földr/észek minden táján. A földön manapság közel két milliárd ember él. Az embe: nem fejlődését és terjeszkedését tekintve megállapíthatjuk, hogy az emberi nem számbelileg a borzasztóan távoli időktől napjainkig végtelenül lassan és nehezen gyarapodott. áBizonyára a szaporodást gátlc körülményeknek kellett nagy számban érvényesülniük az idők folyamán, mert hiszen a természetes szaporedás a születések révén minden bizony nyal ugyanolyan arányú lehetett, mint napjainkban. Val .ószinüleg az ógaljak szeszesééivel való'küzdés és a táplálék megszerzése okozott nehézséget a régi idők emberének és ebbe pusztult és fogyott folyton az emberi nem. AZ emberiség a kezdetleges időkben nagyobtára vadászatból és halászatból jit és ez nagy fáradsággal és sok^veszedelemmel járt. A biztos megélhetést nyújtó, földmivelés csak jó későn vált szokássá. Akkor is.^termés esetén óh'inség tizedelte meg az emberiséget. A legutóbbi időkben az emberiség számbelileg átlagosan 425 millióval gyarapodott a régihez képeit. Most már csak az a kérdés vájjon ugyanilyen arányban fog-e továöb gyarapodni az emberiség vagy sem. Az emberek egy része azt tartja,hogy

> kár ezen törni a fejün> ket,mert hiszen a földön mindenki számára van ' elég hely* Bz azonban csak egy általánosan felfogott népszerű közmondás,de egyáltalán nem állja meg a helyét,mint ahogy ez az alábbiakból kitűnik. Az általános művelődési viszonyokat tekintve a földön élő emleriség létszáma a megélhetéshez szükséges élelmiszerkészlettől tehát a fűlni vei és és állattenyésztés révén rendé lke'zé sre álló készletektől tehető függővé. Már most,ha eltekintünk az egyes különböző népfajoknál szokásos táplálkozási m°doktól és táplálék fogyasztási mennyiségektő! átlagban véve fejenkint 85 gramm fehérnye,5 gramm zsiradék) 456 gramm szénhidrát vagyis összesen 2764 kalória jut minden egyes emberre. Ez az átlag,a különböző életmódokat folytató emberi fajok közt arányosan felosztva,végeredményben mindig változatlan marad. Logikailag tehát semmi okunk sincs arra a feltevésre,hogy febben az emberi művelődés fennaradásának végső idejéig is tárminő változás essék, AZ emberek az elmúlt évezredek alatt sem éltek máskélit ,csak többéi vagy kevesebbet ettek. Bizonyos kivételektől eltekintve bármelyik ország lakosságai számánakn

7 maximuma egyúttal kifejezője annak,hogy a környezet milyen lahatőségeket nyújt a táplálék elállítására* • A fölarajztudósok alapos kutatásokat végeztek abban az irányban,hogy milyen nagy azoknak a még műveletlen területeknek a száma,melyekre a föld lakosságainak táplálása szempontjából még számitani lehet, AZ eddigi számit'sok szerint kerekszámban sok milliárdra tehető a föld terméséből eltartható és táplálható földlakók legmagasabb száma,mig manapság a földön élő emberirtőg létszáma csak 1,8 milliárd. i\z emberiség tehát még megnégyszerezheti önmagát ,de ezen felül már nem all rendelkezésére töb emberi táplálék ós élelem az ennél nagyobb számú eljövendő nemzedék eltartására. /folyt.köv./